15. fejezet

 Újra Los Angeles-ben!

 

Sziasztok! Örülök neki ,hogy meglett végül a kért 3 komi! Örülök Fantasy Girl véleményének, amit igaz kértem, hogy jöjjön én mondjon, de itt volt és mondott is. Ez amolyan semmilyen rész lett! De azért remélem tetszik nektek! Most is kérem a kommenteket, mint mindig! És igaz még messze van a blog vége, de műr meg van az új blog, a sztori is, szóval ha ennek vége, lesz egy másik is. Remélem azt is fogjátok olvasni majd!

~~~2 és fél hét után.~~~

Alig hiszem el, hogy végre megint haza mehetek a srácokhoz és Lizzy-hez. Mindannyian nagyon is hiányoznak, főleg Louis. Beszéltünk ez idő alatt, de csak kétszer tudtunk mert nem volt szabad perce sem.
De végre már jövök haza és annyi időt leszünk együtt. Anyuékat hazaengedték a kórházból, de maradnom kellett, hogy segítsek nekik. Főzni,mosni, takarítani ...stb. Szóval dolgoztam itthon is. Elköszöntem Jacksonéktól is. A pici nagyon aranyos és én lettem a keresztanyukája. Ez olyan jó dolog. Mindig is keresztanya akartam lenni és tessék itt vagyok. Boo Boo- val rengeteg időt öltöttem, mikor nem kellett anyuéknak segíteni. Rengeteget hülyültünk, buliztunk és sok helyre elmentünk, ahol kiskorunkban is voltunk. 

Reggel ő vitt ki a repülőtérre. Anyuék nem tudtak jönni, mert nem bírtak volna.De már levették a kezükről a gipszet és apu nyaka is helyre jött. De még gyógyulgatnak. Már a repülőn ülök és 3 és fél óra múlva otthon leszek. Vagyis Los Angeles-be. nem tudom ki jön ki elém, valamelyik fiú. Zayn vagy Niall. Azt hiszem így mondták. Az út további részét végig aludtam. Elég korán keltem, hogy délutánra itthon tudjak lenni. Fura, hogy otthon kicsit hideg van, itt meg elég meleg van. Ezért furcsa, hogy hosszú csőfarmer, póló, pulcsi,sapi, a szemüvegem és tornacipő van rajtam. 

Hosszas repülőút után, végre megérkeztem LA- be. Miután leszállt a repülő, megkerestem a bőröndömet, majd elindultam ki és a szememmel kerestem valamelyik fiút. Zayn és Niall helyett, Louis és Hazza jöttek ki elém. Rögtön odaszaladtam hozzájuk és Lous nyakába ugrottam, Hosszú ideig csak öleltük és csókoltuk egymást. Megszűnt létezni a világ számomra. Olyan jó volt újra ölelni és csókolni őt.
- Kicsik is vannak ám itt. - szólt közbe Hazza
Elváltunk egymástól, majd felé fordultam.
- Tudtommal már nem vagy kicsi, szóval szájacskád alap állásba. - mondtam neki mosolyogva, majd megöletem őt és adtam egy puszit az arcára.
Ezen úgy elkezdett vigyorgni mint a tejbe tök.
- Hervazd le azt a cuki mosolyodat, mert most jó napom volt és ezért kaptad. Több ilyen nem nagyon lesz. - mondtam neki gonoszan nézve rá
Hazza hozta a bőröndömet, mi meg Lou-val, összekulcsoltuk kezeinket és úgy mentünk a kocsihoz, ahol Paul már várt minket. Mosolyogva köszöntem neki, majd beültünk hátra és elindultunk hazafelé.
A hazafelé úton végig csendben voltam és csak Lou vállára dőlve, pihentem. 30 perc múlva meg is érkeztünk. A fiúk bejöttek, Paul meg elment, mert a fiúk még egy darabig maradnak. A házba belépve, Lizzy, Niall,Zayn és Liam fogadott minket. Mindegyikőjüket megölelgettem és puszit is kaptak tőlem.
Louis-al felmentünk a szobámba. Leraktam a bőröndömet a szekrény elé, majd később kipakolok belőle. A kapucnis felsőmet levettem, mert melegem volt, a sapimat is, de a többi dolog maradt rajtam.
A tükörben álltam a fürdőben és a hajamat fésültem, mikor Lou odajött hozzám és a derekamnál fogva, átölelt.
- Hiányoztam igaz? - kérdeztem tőle miközben fésülgettem a hajamat
- Az már biztos. - mondta azzal a cuki mosolyával és megcsókolta a nyakamat.
- Minden rendben volt itthon? Igaz nem féltékenykedtél? -kérdeztem tőle, majd leraktam a fésűt a polcra.
- Persze! Hát ami azt illeti... - mondta, de közbe vágtam
- Louis William Tomlinson! Látom rajtad! És tudom, hogy az voltál, mert csiripelték a madárkák. De nem kell annak lenned. A James-es ügyet megbeszéltünk már, Boo Boo- val meg együtt nőttem fel. Ott lakik tőlünk 3 háznyira. Persze, hogy örültem neki, hogy láttam. És kérlek ne legyél az. Ennyi erővel én is lehetnék féltékeny a sok millió rajongóra aki körbevesz titeket. - mondtam neki már szembefordulva vele
- De... - mondta, de megint közbevágtam
- Semmi de! Téma lezárva! - mondtam neki, majd adtam egy csókot a szájára és kimentem mellette vissza a szobámba.
Elkezdtem kifelé pakolni a bőröndömből. Louis segített is, így olyan kb 2 és fél óra alatt végeztünk is vele.
A hasam már jelezte, hogy éhes. Összekulcsoltuk a kezünket és úgy mentünk le a konyhába. Idő közben, Liam,Dani, Zayn eltűntek, csak Hazza, Niall és Lizzy voltak a konyhában. Jobban mondva, az utóbbi kettő a nappaliba ült, Hazza meg a konyhában főzőcskézett póló nélkül. Lou-nak mondtam,hogy menjen be a többiekhez, én segítek Hazza-nak.
- Mi jó lesz a vacsi? - kérdeztem tőle
- Ha minden jól megy, akkor tejszínes paprikás csirke, zöldséges szósszal, és rizs lesz mellé. - mesélte el mi lesz a menü, miközben valamit kavargatott a serpenyőben.
- Csípős ne legyen benne, mert arra allergiás vagyok. - mondtam neki
- Rendben. Csak szólj még mire vagy és nem lesz benne. - mondta mosolyogva
- Másra szerintem nem. Vagyis ilyen zöldségféle minden jöhet, csak ne csípős. - mondtam neki,majd láttam még a zöldségek sehol sincsenek.
Ezért megmostam őket, amik voltak: paradicsom, zöld,piros pritaminpaprika, uborka, répa, kukorica , majd felvágtam őket kis kockákra. Beleraktam egy serpenyőbe, kis olajat öntöttem alájuk és párolni kezdtem őket.
- Mikor lesz már kaja? Éhes vagyok! - kiáltott be Niall a konyhába
- Még olyan 15-20 perc! bírd ki! Ha nem, egyél addig valami mást! Ott van kint a fű! Jó étvágyat! - kiálltott vissza Hazza neki
Én meg majd meg szakadtam rajta. Hülyék istenem! 5 perc röhögőgörcs után, folytattam tovább a dolgok főzését. A hús készen volt, a rizs is, a zöldség párolódott, csak teríteni kellett. Kivettem a tányérokat, evőeszközöket, az asztalra vittem őket és megterítettem 5 személyre. Mikor végeztem vele, az asztalra rajtuk a rizst, a húst és a zöldségeket. Azután meg szóltunk a többieknek. Niall ért be a leghamarabb. Még le sem ült a helyére, de már fogta a tányérját és szedni kezdett mindenből. Egy púpos teli tállal ült le a helyére.
- Te jó fiú mi mit együnk? - kérdeztem tőle, miközben leültem vele szembe.
- Há mé van benne! - mondta tele szájjal
Csak megforgattam a szememet és inkább ráhagytam a dolgot. Szedtem én is, de nem annyira sokat mint az Ír manó. Csendben enni kezdtünk, csak néha lehetett hallani Niall csámcsogását.
Miután mindenki végzett, beraktuk a tányérokat a mosogatóba, a maradék kajákat, meg be a hűtőbe. Már nem volt erőm elmosogatni. A srácoknak sajnos menniük kellett, de Lou- megígérte ,hogy jövőhéten több szabadnapja lesz és több időt fogunk együtt tölteni. én ennek nagyon is örültem, mert reménykedtem benne, hogy elmegyünk végre egy randira is. Mert mióta együtt vagyunk, nem nagyon voltunk sehol sem.
Felmentem a szobámba, elmentem letusoltam, megtörölköztem, majd felvettem az alvós ruhámat.

Még nem annyira voltam álmos, pedig nagyon is elfáradtam a mai nap. A repülő, a kipakolás, meg még ez a főzőcskézés is.
Leültem az ágyamra, az ölembe vettem a laptopomat, bekapcsoltam, majd felmentem twitterre. Sok üzenet és követésem jött. Visszakövettem és válaszoltam rájuk, amikre csak tudtam.
,, Hosszú volt ez a 2 és fél hét. Messze Los Angeles-től és attól akit nagyon szeretek. De újra itthon vagyok, és minden rendben van. Ne aggódjatok értem."
Elküldtem, majd kiraktam egy képet is, ezzel a szöveggel: ,,Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted."

Elküldtem ezt is, majd felnéztem pár helyre, azután kikapcsoltam a laptopomat. Megszomjaztam, ezért lementem a konyhába és ittam egy pohár tejet. tudom hülye dolog, de régen is ezt ittam lefekvés előtt, vagy kakaót, ha nem tudok elaludni, esetleg hajnalban felkelek és szomjas vagyok. Megittam egy pohár tejet, majd visszacammogtam a szobámba, bebújtam az ágyikómba és már pár perc múlva el is nyomott az álom.

14. fejezet

Újabb megcsalás?



Sziasztok! Szomorú vagyok, hogy csak egy komi lett. Azt hittem, hogy többet kapok. hamarabb akartam hozni a részt, de vártam még komira, meg összejött a héten sok minden.Kérlek titeket komizzatok! Legalább 3 jöjjön össze!

Reggel kicsit kómásan keltem. Fáradt voltam, aludnék még, de nem teszem. Kimásztam az ágyamból és az órára néztem, ami fél 3-at mutatott. Nem nagyon volt kedvem kikelni az ágyból, mert még álmos voltam, de fel kellett kelnem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból,majd bementem a fürdőbe. Leöltöztem, beálltam a zuhany alá, majd vagy 20 percig áztattam magamat, hogy kimenjen a szememből az álmosság. Kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem,hajamat is megtöröltem, aztán magam köré tekertem a törölközőt,majd kimentem vissza a szobámba. A szekrényem elé álltam és nézelődni kezdtem,mit is vegyek fel. Végül egy fehér I ♥ Cats feliratú pólót, rá egy farmer kertésznadrág félét vettem fel, egy fekete vászoncipő félét, kis szegecsekkel. Kiegészítőnek pedig egy barnás álomfogó fülbevalót és egy ezüst pillangó medálos nyakláncot.

A zsebembe elraktam a telefonomat, meg némi pénzt, majd lementem a konyhába. A konyhaasztalon egy újság várt és rajta egy levél.
Ne foglalkozz velük! Mi tudjuk mi az igazság! Ne foglalkozz velük!
Puszi, Boo 
Ui: Olyan 7 óra felé érted jövök csini legyél mert elviszlek valakihez : )
Leraktam a levelet,majd felvettem az újságot és rögtön ez fogadott a címlapon, csupa nagy betűkkel. ROSABELL MILLLER MEGINT MEGCSALTA BARÁTJÁT?! Alatta egy kép, a tegnapi napról, ahogy Boo Boo nyakában vagyok és öleljük egymást.. Idegesen összetéptem, a levéllel együtt és kidobtam a kukába. készítettem valami gyors reggelit magamnak, vagy inkább olyan uzsonna féleséget. Megettem, elpakoltam, majd elindultam anyuékhoz. Gyalog kellett menynek, mert ugye a kocsi össze van törve, az a szerelőnél van, nekem nincsen itt kocsim, Boo meg most nem tudom merre van.
Már majdnem ott voltam, mikor csörgött a telefonom.
- Igen tessék? - szóltam bele
- Helló itt Lizzy! Minden rendben van? -kérdezte aggódva
- Szia Lizzy! Persze minden rendben van. Anyuékhoz megyek most is. Miután leszálltam, Boo kijött elém aztán elvitt  anyuékhoz is. Ott voltam sokáig, hazamentem reggel 8-kor fél 3.ig aludtam és most jövök megint anyuékhoz. Úgy látszik vagy két hétig még legalább maradnom kell mert eltört a kezük, apunak meg még a nyaka is meghúzódott. Szóval maradnom kell, hogy tudjak mosni, főzni takarítani rájuk. Legalább míg le nem veszik a  gipszet nekik. Kérlek szólj a főnöknek is meg a fiúknak is. Louis remélem nem látta a reggeli újságot. - mondtam el neki mi történt.
- Persze ez alap dolog, hogy maradsz és szólok mindenkinek. Sajnos, de látta! De mondtam neki, hogy együtt nőtettek fel, szóval csak barátok vagytok, de lehet hívni fog vagy Twitter-en beszélni akar este veled. Nem tudom pontosan. Na de elköszönök. Még beszélünk. Szia! Puszilok mindenkit! - mondta, majd lerakta a telefont
Eltettem a mobilomat a zsebembe, majd beléptem a kórházba, ott pedig elindultam anyuékhoz. Belépve a szobába, apu aludt. Aranyos volt.
- Szia Anyu! - köszöntem neki halkan,majd megöleltem és adtam neki egy-egy puszit az arcára
- Szia Kicsim! Mi újság? Kipihented magadat? - kérdezte
- Hát nagyjából aha ki! - válaszoltam, majd leültem a mellette levő székre. Ti hogy vagytok? Mikor jöhettek haza? - kérdeztem
- elméletileg már holnapután. Utána ugye otthon kell pihenni és majd 2 hét után veszik le a gipszet vagy hamarabb. - mondta kissé mosolyogva
Rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmeséltem neki mi van velem ott kint. És kérdezte van-e valami barátom, mert látott valami képet az újságba, de nem tudta ki az. Elmondtam neki, hogy kicsoda is és a szülinapom után jöttünk össze egymással, ami lassan 3 hete lesz. Mondtam, hogy egyszer elhozom bemutatni nekik, ha meggyógyultak és ő sem lesz elfoglalt. Még sokáig beszélgettünk, közben apu is felébredt és elmondtam neki is ezt a Louis-os dolgot. Örült neki, mert szerinte látszik rajtam mennyire boldogan és örömmel beszélek róla. Örül, hogy boldog vagyok. Egy darabig maradtam még, de olyan 5 fél 6 előtt, elköszöntem és hazamentem, mert mondtam, hogy Boo-val találkozom és majd még jövök holnap is hozzájuk. Szép lassan hazagyalogoltam, ami olyan 20 perc körül volt, mert most siettem hazafelé. Gyorsan felszaladtam a szobámba, ledobáltam magamról a ruhámat, letusoltam, megtörölköztem, felvettem a fehérneműimet, majd a választott ruhámat. Ami egy fekete atlétaféle felső FEELS LIKE PARIS felirattal, egy virágmintás combközépig érő szoknyát és ez nálam nagy dolog, mert nem annyira szeretem a szoknyákat, hozzá egy arany színű topánkát, egy ezüst DANCE feliratú nyakláncot és a fekete keretes szemüvegemet. nem tudom mért, de felvettem most. Pedig csak olvasáshoz használom.

Úgy nagyjából 7 óra előtt kész lehettem.Lementem a nappaliba és ott vártam Boo-t, aki egy 10 perc után, meg is érkezett. Átmentünk hozzájuk, ami két háznyira van tőlünk, beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk valamerre. Nem tudtam merre, mert ismerős volta a környék,de nem tudtam hová megyünk. Aztán megérkeztünk egy csodaszép házhoz. Kiszálltunk, majd Boo, becsengetett. Egy 5 perc múlva, ajtót nyitottak a nő volt az. Olyan 25 év körüli lehetett. nem tudom pontosan. Köszöntünk,majd beljebb mentünk. Boo mutatott a szerintem konyha felé. Félve, de elindultam oda. Valaki állt ott, nekem háttal, de nem tudtam kicsoda. Hova hozott ez a fiú engem. Aztán megfordult a férfi és én köpni nyelni nem tudtam.
-Keresztapu! - mondtam mosolyogva, majd a nyakába ugrottam. El sem hiszem, hogy láthatom végre. Azt sem tudom mikor láttam utoljára őt.
- Bellus!- ölelt magához vigyorogva De rég láttalak! De megnőttél! - mondta mosolyogva miután elengedett.
-Hát igen, már nem vagyok kislány, már nagylány vagyok.- mondtam mosolyogva
Mutatta, hogy menjünk ki a nappaliba a többiekhez. Bemutatta a barátnőjét, azután beszélgettünk, ismerkedtünk, meséltünk mi történt velünk mióta nem találkoztunk egymással. Azután a barátnője elment valamerre a házba és egy kisgyermekkel jött vissza a karjában.
- Ez a tiéd? - kérdeztem. Persze, hogy az övé ha itt van az ölében, de hülye vagyok.
- Igen!- mondta mosolyogva, majd a kezébe vette.
Odamentem hozzá és megnéztem közelebbről a picit.Olyan aranyos. Kisfiú és már hasonlít Jackson-ra. Hát ha majd nagyobb lesz, csak úgy dögleni fognak a nők utána. Mint az apja után.
- Szeretnéd megfogni?-kérdezte a Sheila
- Szabad? -kérdeztem
Ő bólintott, én meg óvatosan elvettem Jacksontól a picit. Olyan aranyos volt. Képet is csináltak rólam hogy a karomba tartom. Utána Sheila elvitte, mert már nyűgös volt a kicsike. Még beszélgettünk azután hazamentünk. Elköszöntünk Boo-val egymástól,majd én a házuktól haza sétáltam. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, megtörölköztem, felvettem az alvós ruhámat,majd befeküdtem az ágyamba és már aludtam is.

13. fejezet

Otthon, édes otthon!

 

Sziasztok! Köszönöm szépen a három komit! Nagyon kedvesek vagytok! Meghoztam a részt. Remélem tetszik mindenkinek. Főleg egy valakinek : )

Pár percig nem tudtam megszólalni sem.
- De hát én most nem otthon vagyok. Los Angeles-ben vagyok, több száz kilométerre otthonról, nem tudok most rögtön odamenni. Reggel lesz mire odaér a gépem. - mondtam idegesen
- Nyugodjon meg, gondoskodunk róluk, míg ide nem ér. - mondta, majd letette a telefont.
Vagy 15 percig csak álltam ott és mozdulni sem tudtam. De utána visszamentem James-hez.
- Ne haragudj, de most el kell mennem. Majd később elmondok mindent, hogy mi történt. - mondtam neki, közben összepakoltam a cuccaimat, adtam neki egy puszit, aztán kiviharoztam a kórházból, le a parkolóba.
Ott beültem a kocsimba, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hazasiettem.Berontottam a házba, fel a szobámba, elő az egyik kisebb bőröndömet és pakolászni kezdtem bele. Pár ruhát, a laptopomat, pár fontos cuccomat, átöltöztem valami más ruhába, mert ez amolyan itthoni féleség. Felvettem egy farmer rövidnadrágot, rá egy fehér atlétatrikót és egy kedvenc kockás rövid ujjú ingemet, hozzá meg egy topánkát. Egy kisebb kézi táskába beleraktam a telefonomat, pénztárcát, irataimat, majd hívtam egy tax-t. Megfogtam a bőröndömet, majd lesiettem vele a nappaliba. Beth furcsán nézett rám.
- Most el akarsz menni, mert veszekedtünk? Nem menj el! Nem mondtam komolyan... - mondtam már majdnem sírva, de a szavába vágtam
- Elmegyek, de nem ezért! telefonáltak, hogy anyuéknak balesetük lett, és én vagyok csak a legközelebbi hozzátartozójuk. Most repülök haza. És te se haragudj rám! Nem lett volna szabad kiakadnom rád, mert befestetted a hajadat. A te fejed, azt csinálsz vele amit csak akarsz. - mondtam mosolyogva, majd megöleltem.
Dudáltak, ami azt jelentette, megjött a taxim. Elköszöntem Beth-től, mondtam neki, hogy szóljon a fiúknak is és majd beszélünk. Kimentem a taxi-hoz. Berakta a bőröndömet hátra, majd mondtam vigyen a reptérre és el is indultunk. Majdnem egy órába telt mire megérkeztünk, mert dugó volt a városban. Kivette a bőröndömet, kifizettem, majd indultam be. Szerencsémre most fog indulni egy repülő Phoenix-be. Több mint 6 óra az út. Megvettem a jegyemet, becsekkoltam, majd elfoglaltam a helyemet és vártam ,hogy felszálljunk.
Mielőtt felszállnánk és ki kelljen kapcsolni a telefonunkat, felhívtam az egyik orvos ismerősömet a kórházból.
- Halló, itt Dr. Palmer beszél! - szólt bele a telefonba
- Szia Evan, itt Rosabell beszél. Mond, hogy anyuék ott vannak és jól vannak? - kérdeztem idegesen tőle
- Szia Picur, de rég láttalak! Igen itt vannak. Nem esett semmi komolyabb bajuk. Édesanyádnak a jobb csuklója szilánkosra tört, de megműtöttük már.Édesapádnak a bal kezében tört el egy csont és a nyaka zúzódott meg, De minden rendben van velük. - mondtam el a tényállásokat, nekem meg nagy kő esett le a szívemről.
- Ki tudnál elém jönni a reptérre? - kérdeztem
- Most dolgozom, de kiküldöm elé a keresztfiamat Boo-t. Már úgy is ismeritek egymást. Mikor érsz ide? - kérdezte
- Körülbelül olyan hajnali 4- fél 5 körül. - mondtam neki, ha jól számoltam akkor ér oda a gépem.
- Jó, akkor majd várni fog rád Boo. Szia!- köszönt el, majd kinyomta telefont.
Kikapcsoltam a telefonomat és elraktam, mert már mindjárt szálunk is fel.

*****************************************************
Ahogy gondoltam, 4 óra körül, szállt le a gépem. Elvettem a bőröndömet, majd keresni kerestem az én régi barátomat. Megtalálva őt, először furcsán néztem, majd a nyakába ugrottam és megöleltem őt.
- De rég láttalak már! És hogy megváltoztál, te jó ég! - ámuldoztam mikor letett a földre
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam mosolyogva
Megfogta a bőröndömet, majd beszálltunk a kocsijába és elindultunk a kórház felé. Egy 25 perc alatt meg is érkeztünk.A bőröndömet itt hagytam, mert nem fogom cipelni a kórházban. Boo után mentem, aki mutatta az utat merre vannak anyuék. Az ötödik emeleten, a 245. szobában voltak. Egymás mellett feküdtek. úgy értem nem egy ágyon, külön.
- Ó, anyu! - mondtam, majd odamentem hozzá és megöleltem.
Itt eltört a mécses nálam és sírni is kezdtem.
- Kincsem! -simogatta anyu a hátamat.
- Mit keresel itt Kincsem? -kérdezte apu kissé rekedtes hangon.
- A mentősök szóltak, hogy mi történt veletek és rögtön hazajöttem az első géppel. - néztem fel rá és közben a szememet törölgettem.
- Semmi baj, már jól vagyunk. - mondta anyu, közben a kezemet szorongatta
Odamentem aput is megölelgettem, majd leültem a köztük lévő székre és beszélgettünk. 7 óráig itt voltam, de aztán hazazavartak, hogy pihenjek, mert kifáradtam a repülő miatt is. Elköszöntem, majd Boo-val karöltve, hazamentünk. Megköszöntem neki, hogy hazahozott és kijött elém meg mindent, majd ő is hazament én meg bementem a házba. de rég voltam már itthon. Közel 4 hónapja már. Felmentem a jól megszokott régi szobámba, leraktam a bőröndömet a szekrényem elé. Bementem a fürdőbe,letusoltam, majd felvettem az alvó ruhámat, ami egy rövidnadrág és egy spagettipántos felső volt. Bebújtam az ágyba és elaludtam.

Szavazás!

Helló! A bloggal indultam egy blogversenyen, aminek a képet jobb oldalt is kiraktam.
Nos, pontoztak és bekerültem az első hétbe, 2. helyen, aminek nagyon örülök.
Most arra kérlek titeket,m hogy szavazzatok a blogra minél többen, mert akié a legtöbb szavazatot kapja az nyer.
http://idezetek-konyve.blogspot.hu/  Ezen az oldalon kell szavazni, jobb oldalt és a harmadik az enyém.
Kérek mindenkit, aki szereti és olvassa a blogomat, az szavazzon rá. 29.-ig lehet csak szavazni.

Kérlek szavazzatok!

12. rész

  Veszekedés. Egy a sok közül

Sziasztok! el sem tudjátok hinni, mennyire örültem a 3 kominak, főleg Fantasy Girl véleménye ttszett nagyon :) A következő részhez is hasonló 4-5 komit kérek és jön is a következő rész!

Megfordultam és Louis egyben aggódó és mérges arcával találtam szembe magamat. Féltem, hogy most mi lesz. Megfogta a kezemet, majd behúzott a konyhába, hogy kettesbe legyünk.
- Szereted őt még mindig igaz?- kérdezte, közben a szemeimbe nézett
Elfordítottam a fejemet, mert nem mertem abba a gyönyörű kék szemeibe nézni.
- Tudod nagyon is jól, hogy téged szeretlek, de ő mindig is sokat jelentett a számomra. Akárhogy is megbántott, de még mindig közel áll hozzám. De nem lesz semmi sem köztünk. – mondtam neki
- Ígéred? – kérdezte, majd kezével fejemet maga felé fordította.
- Ígérem! – mondtam, majd közelebb mentem hozzá és lágyan megcsókoltam.
Összekulcsoltuk a kezünket, majd visszamentünk a többiekhez. A fiúk még maradtak vagy 1 órát, aztán el kellett menniük. Beszélgetni kezdtünk Lizzy-vel. Kérdőre vontam, hogy mi van közte meg Niall között, de nem mondott semmit sem. Titkolózott. Pedig nem szokott. De tudom, hogy van valami köztük.

/Másnap reggel/
Lizzy szabadnapos ma, így egyedül kell mennem, dolgozni. Nem szeretek egyedül dolgozni. Ha nincs velem Lizzy. Ilyenkor a főnök is bent van és traktál mindenfélével. Ezt csináljam, azt csináljam. Már kezd elegem lenni belőle, de nem akarok felmondani, mert megint nehéz lesz munkát találnom és a pénz meg kell. Így felöltöztem, telefon a zsebbe, beültem a kocsiba, majd elindultam dolgozni.
Rajtam kívül még Peter, az egyik pincér srác, Molly az egyik pultos velem együtt, Stefani a másik pincér lány és persze a konyhások.  Nem unatkozom, mert kijövök a többiekkel, csak azért Lizzy-vel jobban telnek a munkanapjaim. A délelőtt hamar ment, de 12- től egészen fél 4-ig, mintha megállt volna az idő. Olyan lassan telt az idő, azt hittem már sosem lesz vége a munkaidőmnek és mehetek haza. Azonban még olyan 3 óra felé, betért a kávézó a The Wanted-es fiúk. Jól elhülyéskedtük az a maradék fél órámat a munkaidőmből. Megbeszéltük, hogy egyszer majd  eljönnek az egyik fellépésemre és ők is fellépnek majd velem együtt. Hazaérve, nem találtam senkit sem a nappaliba, se a konyhába, ezért felmentem az emeletre körülnézni. Bekopogtam Lizzy szobájába, majd egy hallj tessék után bementem hozz. Rögtön meg is öleltem, mert reggel nem találkoztunk.  Mután elengedtük egymást, valami furcsát vettem észre rajta. Mintha másabb lenne a haja.
- Mi lett a hajaddal? – kérdeztem csodálkozva
- Befestettem vörösre, mert már untam a barnát. – mondta csak úgy egyszerűen
- Niall kedvéért? – kérdeztem tőle
- Nem nem az ő kedvéért. De, hogy jön ide Niall? – kérdeztem furcsán
- Úgy hogy tudom, hogy együtt vagytok, de nem akarjátok elmondani. – mondtam kicsit hangosabban.
- Na és ha együtt vagyunk, akkor mi van? Neked meg nem elég Louis, már James és Ryen is kell. – mondta mérgesen és kiabálva
- Semmi közöm Ryen-hez és James-hez.  James a régi legjobb barátom,  Ryen meg a mostani legjobb. Csak barátok vagyunk. Semmi több. – mondtam kiabálva
- Na persze! Akkor mért csókoltad meg? – kérdezte
- Én sosem csókoltam meg őt! – kiabáltam már nagyon mérges voltam rá. Mi az, hogy megcsókoltam?
- Ne tagadd, mert képem is van róla! – mondta, majd elővette a telefonját és megmutatott egy képet amin Rayen fekszik, én meg megcsókolom.

-Ez, csak szerkesztett kép. Nem látod?- kérdeztem mérgesen. Ebből nekem elegem lett. – mondtam, majd kiviharoztam a szobájából, át az enyémbe.
Átöltöztem valami kényelmesebbe, telefon a zsebbe, lerohantam a lépcsőn, beültem a kocsimba, majd a kórház felé vettem az irányt. Odaérve, hátul mentem be, ahol az őrök még mindig ott álltak. Mondtam nekik, hogy a közeli barátjuk vagyok és szó nélkül beengedtek. Furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. Felmentem az 5. emeletre, majd keresni kezdtem a 8- as számú szomát. Odaérve, bekopogtam. Egy halk tessék után, lenyomtam a kilincset, majd beléptem a szobába. A szobába, ott feküdt James az ágyon, mellette meg Logan ült. odamentem hozzá, majd megöleltem és egy puszit is adtam neki. Ezután, kiment, hogy ne zavarjon minket. Én csendben leültem az előbbi székre ahol Logan ült és nem szóltam semmit sem. Hosszú csned után, végül egyszerre akartunk megszólalni, amin nevetni kezdtünk.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Mindenért, amit tettem az évek folyamán. Tudom, hogy haragszol még mindig rám, de szeretném, ha tisztalappal kezdenénk mindent. – mondta, közben próbált felülni az ágyában, de én visszanyomtam
- Igen az igaz, hogy haragszom rád, de meg van az okom rá. – mondtam kicsit mérgesen még  De az, hogy el akartál hozzám jönni bocsánatot kérni és nem úgy, hogy a fiúk beszélnek rá, ezt becsülöm. – mondtam  Kezdjünk tiszta lappal. Rosabell vagyok. – mondtam mosolyogva, majd kezet nyújtottam felé.
- James vagyok. – mondta mosolyogva, majd kezet fogtunk
Ezek után, rengeteget beszélgettünk. Elmeséltük mi történt az óta, mióta nem láttuk egymást, hogy találkoztunk a kávézóba és utána mi történt. Elég sokáig elbeszélgettük és elröhögcséltünk, amikor is megcsörrent a telefonom. Elnézést kértem, majd kimentem a folyosóra. A telefon ismeretlen számot jelzett ki.
- Halló! Tessék?- szóltam bele a telefonba
- Jó napot! Maga Rosabell Miller? – kérdezte egy férfihang
- Igen én vagyok az. Miben segíthetek? –kérdeztem
- A szüleit baleset érte! És csak ön a legközelebbi hozzátartozója! Kérem, amint tud, jöjjön be a Szent Peterson  kórházba. – mondta

11. fejezet

Bonyodalmak 


Sziasztok! Meghoztam a következő részt, bár úgy volt, hogy csak 5-6 komi után jön, de páran mondták, hogy rakjam fel és ezért felraktam most. A következőhöz is kérek legalább 3 komit és jön is a rész. 

A mai napom hála az égnek szabadnap. Nem kell egész nap dolgoznom. Egyedül vagyok most itthon. Beth Niall-al lóg valamerre, Louis, meg nem veszi fel a telefont. Bár azt mondták tegnap, hogy Zayn ,Liam és ő stúdiózni mennek, mert van még elég sok szám, aminek utómunkálata van. Éppen a tv előtt ültem és közben a Twitter-t böngésztem, mikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen számot jelzett ki, de azért felvettem.
- Halló! Tessék! – szóltam bele
- Szia Rose, itt Carlos beszél. Tudom, hogy már nem érdekel, de karambolozott mikor ma, elindult felétek. Tudom, hogy már rég nem érdekel és haragszol rá, de gyere be hozzá a kórházba. Itt van a Szent  Abigail Kórházban. Ha nem tudod, merre van, hívj egy taxit. – mondta, majd lerakta
Én benne a levegő is megáll. Miért akart hozzám jönni? Ó, istenem. Bármennyire is haragszom rá, be kell, hogy menjek hozzá. Gyorsan elzártam a tv-t, a laptopot kikapcsoltam, felvettem egy pulcsit, a táskámat megkerestem, házat becsuk, be a kocsiba és olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam.
Odaérve a kórház elé, rengeteg  paparazzi és rajongó állt ott. Hátul megálltam, hogy ne vegyenek észre és be tudjak jutni. Két biztonsági őr azonban az utamat állta. Hiába mondtam nekik, hogy kicsoda vagyok, nem hittek nekem. Muszáj voltam felhívni Carlos-t.
- Carlos, itt vagyok, de nem engednek be hátul. Gyere már le elém. – mondtam, de nem vártam meg a válaszát, kinyomtam
Egy 5 perc múlva, nyílt a két nagydarab ember mögött az ajtó és Carlos-t láttam meg. Szólt nekik, hogy vele vagyok, majd behúzott magával, hogy ne lásson meg senki sem. Míg mentünk fel lifttel a 7. emeletre, ahol volt, elmagyarázta, hogy mi történt. Belátta, hogy neki kéne bocsánatot kérnie tőlem, a fiúk is mondogatták neki, hogy most már ennyi év után, jöjjön el hozzám, és beszéljük meg a dolgokat. Nem akarnak haragba látni minket. Aztán elindult hozzánk, de félúton egy kocsi nekiment és karambolozott. A mentők értesítették a fiúkat. Mindkét keze sérült. A jobb keze szilánkosra törött, a bal csak zúzódott. Mind a két lába is sérült. A bal eltörött, a jobb csak zúzódott. Valamint a nyaka sérült meg. Mikor felértünk az emeletre, rögtön megláttam a fiúkat, valamint három idegen lány és egy fiú is ott volt. Azokat nem tudom kik voltak, nem ismertem őket. Rögtön megöleltem a fiúkat és leültem Logan mellé és a fejemet az ölébe fúrtam. Régen is ezt csináltam, tehát már megszokták és nem szóltak semmit sem ezért. Hosszas várakozás után, végre kijött az orvos a kórterméből. Én rögtön felpattantam és odamentem hozzá. Azt mondta, már minden rendben van, most pihenésre van szüksége. Be lehet menni hozzá, de ne maradjunk sokáig bent nála. Miután elment a doki, ránéztem a fiúkra, akik csak bólogattak, hogy menjek én be elsőnek. Mielőtt bementem volna, egy nagy levegőt vettem. Azután, beléptem hozzá. Éppen aludt. Halkan odamentem mellé, majd leültem egy székre. Pár percig, csal ültem és néztem őt. Nem tudtam megszólalni. Végül nagy nehezen erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Tudom, hogy hallasz engem. A fiúk elmondtak mindent. Tudom, hogy ennyi évig haragudtam rád, de meg volt az okom rá. Becsaptál, átvertél, darabokra törted, az akkor nagyon fiatal szívemet. Szóval joggal haragudhattam rád. De te még utánam sem jöttél bocsánatot kérni, vagy megmagyarázni, miért tetted azokat akkor. A fiúk voltak az egyetlen támaszaim akkor. Tudod te mennyit sírtam minden nap? Minden nap úgy tudtam elaludni, hogy álomba sírtam magamat. És ez mind a te miattad volt. Hónapokig nem mozdultam ki a házból. Nem mentem sehová sem. Levágtam a hajamat tök rövidre, a kezemet is vagdostam. Mind miattad. De akármennyire is haragudtam, haragszom rád, az amit mondtak a fiúk, valahogy már nem tudok rád haragudni. Persze itt bent, nagyon mélyen, nem bocsátottam meg neked. –mutattam a szívemre.
Még egy kicsit ültem, majd felálltam, adtam egy puszit a homlokára, majd kimentem.  Úgy gondoltam, nem várom meg a fiúkat, inkább hazamegyek, mert lehet, már keresnek a többiek.

Hátul kimentem, és szerencsémre, nem látott meg senki sem. Vagyis bíztam benne, hogy nem. Beültem a kocsimba, majd hazamentem. Hazaérve, ahogy jól gondoltam, már vártak engem.  Lizzy, Niall, Liam és Harry a nappaliban ültek és a tv-t nézték.
- Te merre voltál? – kérdezte Lizzy
- Az egyik barátomnál.  – válaszoltam neki
Ez után, nem szóltak semmit és én sem. Ledobtam a táskámat a szabad fotelba, majd bementem a konyhába, valami ennivalót keresni. Semmi ehetőt nem találtam, így csináltam két szelet pirítóst meg narancslevet. Épp a pirítósomat kentem meg, mikor Niall beszólt, hogy én vagyok a tv-ben.  Gyorsan kiszaladtam megnézni.
- A Big Time Rush banda egyik tagját, James Maslow-ot, ma baleset érte. A kórháznál rengetek rajongó próbál bejutni, de a sok testőr az útjukat állják. Ám az előbb, alig 20 perce, látták kijönni a kórházból, Rosabell Miller-t, aki a banda nagyon jó barátja és James egykori barátnője volt. Azonban most Louis Tomlinson-al jár, az One Direction banda egyik tagjával. Most mi lesz ebből? Szerelmi háromszög? Vajon Rose kit fog választani? Marad a One Direction helyes fiújánál vagy visszamegy egykori barátjához a Big Time Rush-os James Maslow-hoz? – mondta a híradós csaj.
Én csak álltam ott, mint aki karót nyelt. Meg sem tudtam szólalni. Ám mikor meg akartam, valaki megelőzött a hátam mögül. Ez pedig Louis volt az.

10. fejezet

Újságcikk és a koncert

Sziasztok! Igen azt ígértem most jön a dupla rész,de a barátnőm, akivel írom a blogot, ő írta volna meg,de nem tudta. Majd máskor meg lesz. Kérlek titeket komizzatok. 5 vagy 6 komi után jön a következő rész. 

Reggel nehezen keltem fel. Kimásztam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek, a hajamat megfésültem és egy kis részt befontam, majd körbe tekertem a homlokomnál, mintha egy hajpánt lenne, majd felöltöztem.

Telefon a zsebbe, majd lementem a konyhába. Egy kis adagot megmelegítettem a tegnap vacsorából, majd megettem reggeli gyanánt. Közben Beth is lejött az emeletről, majd miután becsuktuk a házat, elindultunk dolgozni. Ez a munkanap is ugyan olyan lassan és fáradtan telt, mint a többi. Vendégek nem nagyon voltak, így szinte majdnem egész nap a pult mögött ücsörögtem.
- Ezt láttad már? - jött oda hozzám Beth, egy újsággal a kezében és lerakta elém
- Nem nem láttam még! - mondtam, majd a kezembe vettem és olvasni kezdtem

Louis Tommlinson-nak új barátnője van?

Az One Direction fiúbanda legidősebb tagjának, alig múlt 1 hónapja, hogy szakított modell barátnőjével, Elenor Calder-el. Tegnap egy fotót posztolt ki Twitter profiljára, ahol egy lánnyal csókolózik és azt írta, a kép alá, hogy " Rosabell Miller A csajom és imádom őt! Szeretlek!". Utánanéztünk a lánynak és kiderült, hogy ő az a Rosabell Miller is, aki egykor járt a Big Time Rush fiúbanda, egyik tagjával, James Maslow-al.
Hát, ha igazak a hírek, akkor kívánjuk, hogy legyenek boldogok együtt. 


- Ez elég furcsa. Azt hittem, hogy csupa rosszat írnak majd rólam, de ezek szerint tévedtem. -mondtam miután elolvastam a cikket
- Örülj neki, hogy nem írtak rólad szörnyűségeket. Mert megtehették volna. - mondta Beth, azzal el is tűnt hátul a raktárban.
A nap további részében, üldögéltem a pult mögött, vagy ha jött vendég, akkor kiszolgáltam őt. Épp nagyon elbóbiskoltam, mikor csörögni kezdett a telefonom.
- Igen? - szóltam bele
- Helló! Ryley vagyok!- mondta
- Szia! Mizújs? Rég láttalak! - kérdeztem
- Semmi érdekes. Este lesz koncert. Jössz igaz? -kérdezte
- Na ná, hogy megyek. Előtte egy kis próba vagy valami lesz? - kérdeztem
- Hát most lenne próba, de ha dolgozol nem gond, akkor majd később próbálunk. - mondta
- A fene ebbe a szar munkába is. Alig vannak a kávézóba és itt kell dekkolnom még. - mondtam kicsit mérgesen Jól van akkor, majd ha végeztem, ami...- ránéztem az órára- olyan fél óra múlva lesz, akkor átmegyek majd hozzátok. Csákány! - mondtam majd kinyomtam
Ez a 30 perc, még lassabban telt el. Amint itt végeztünk, gyorsan hazamentünk, majd én mentem is át Ryen-ékhez próbálni. Otthonról futottam, egészen Ryen-ék házáig. Lihegve szaladtam be a garázsba.
- Te veled meg mi van? - kérdezte Tom
- Futottam nem látszik? - kérdeztem lihegve
- Jól van na, csak kérdeztem. - mondta feltartott kezekkel.
 - Akkor meg kezdjük a próbát. - mondtam, majd odasétáltam a mikrofon elé és elkezdtem énekelni, első számomat.
Most nem fogok saját számokat énekelni. Van két duett is amit elő fogunk adni Ryen-el. Olyan 1 óra próba után, hazamentem. Már fél 7 volt és nekünk 8-kor kezdődik a koncertünk. Hazaérve, már elég éhes voltam. Megmelegítettem a tegnapi vacsorából egy kis adagot, majd felmentem vele a szobámba és leültem vele az ágyra, majd a laptopomat az ölembe vettem. Kicsit twittereztem, közben megettem a kajámat is.7 óra volt, ezért ideje volt készülődnöm. Letusoltam, hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem.

Egy fehér virágmintás egybe ruhát vettem fel, fölé egy fehér bolerót, mert eléggé hűvös lett már, egy amerikai zászló mintás topánkát és pár kiegészítőt. Hajamat csak egyenesen hagytam. Már fél 8 volt, így lementem a nappaliba. Beth-et nem találtam sehol sem. Ez fura volt. Hagytam egy cetlit neki a konyhapulton, hogy elmentem fellépni, majd jövök. Beültem a kocsimba, majd elindultam a helyszín felé. Mire odaértem, a fiúk már ott voltak és fel is pakoltak a színpadra és épp hangoltak. Elmentem hátra az öltözőmbe, kicsit behangolni, majd 8 előtt kimentem a fiúkhoz és elkezdtük a koncertet. Először Pink- Bridge of light számával kezdtem.Aztán Pink- Funhouse valamint Fuckin Perfect című számával folytattuk.

-A következő számot, a napokban hallottam és nagyon megtetszett, ezért énekelném el nektek. - mondtam a dal előtt 
Leültem a zongorához, majd játszani kezdtem a dalt, azután énekelni kezdtem. Grace Potter & The Nocturnals - Stars
A szám végén, tapsviharban tört ki a közönség. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz.Vagy a dal tetszett nekik, vagy ahogy énekeltem, de egy kicsit elérzékenyültem.
- A következő dal egy pörgősebb dal lesz. Szóval táncoljatok. - mondtam mosolyogva
Owl City & Carly Rae Jepsen - Good Time Először Rayen kezdte, azután pedig én. A dal közben, ugráltam, táncoltam, pacsiztam a közönséggel, mindent csináltam és tök jó volt. A következő dal egy megint lassabb lett. Ez Katy Perry - Wide Awake száma volt.
-Az utolsó előtti számot, egy olyan barátomnak küldeném, aki nagyon szereti az énekesnőt. Bár nincs itt a koncerten, reménykedem benne, hogy valahogy meghallja majd. - mondtam, majd ismét a zongorához ültem
Játszani kezdtem a dalt,majd énekelni. Ez pedig Leona Lewis - Iris című száma volt. És Liam-ra céloztam, akinek küldtem. Hisz tudom, hogy odáig meg vissza van érte. A dal végén, ismét tapsviharban törtek ki. Ezen egy picit elérzékenyültem.
-Utolsó dalnak, pedig egy pörgőset választottam és nagy kedvencem.Mint a szám, mint maga az énekesnő. Szóljon tehát Kelly Clarkson - Stronger (What Doesn't Kill You) című száma. - mondtam és mindenki visítozni kezdett.
Elindult a zene, majd énekelni kezdtem és közben táncoltam meg ugráltam. A dal végén, mindnyájan előre mentünk, meghajoltunk, majd lementünk a színpadról. Vagyis, csak én, mert a fiúk még összepakolták a cuccaikat.Én addig hátra mentem az öltözőmbe, kicsit felfrissültem. Azután visszamentem hozzájuk. Ami nagyon meglepett, megláttam Harry-t, valami csajjal a színpad mellett. Észre sem vettem. Míg a fiúk bepakoltak a kocsijukba, én Harry-vel beszélgettem. Mondta, hogy nemsokára mennek egy olyan fél hónapra koncertezni, de utána jönnek vissza, mert fel fognak lépni az olimpia záróünnepségén. A fiúk összepakoltak, elköszöntem mindenkitől, majd hazaindultam. Hazaérve, egyből felmentem a szobámba, belebújtam az alvó ruhámba, de még nem nagyon voltam álmos ezért, a laptoppal az ölemben, felültem az ágyra. Felmentem twitterre, hátha Lou fent van és tudunk Twitcamolni, de nem volt fent. Minden esetre, hagytam neki egy üzenetet, hogy majd holnap, ha tud hívjon fel, vagy jöjjön reggel be a kávézóba. Kikapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem aludni, mert hosszú nap volt a mai.