Nem annyira sok kedvel,de felraktam! Nekem sokat számítana ha komiznátok! A versenyt meghosszabbítottam még lehet jelentkezni rá!
Miután végeztem a számmal,levettem a fülhallgatót, majd kimentem a fiúkhoz.
- Igaz szörnyű volt? - kérdeztem tőlük miután kiértem a kis szoba szerűségből.
Remélem nem volt annyira rossz, mint amire gondoltam. Ránéztem a fiúkra és vártam mit mondanak
-Hát... szóhoz sem jutok! Egyszerűen fenomenális volt! Csodálatos a hangod! - dicsért meg Zayn
- Mi is egyetértünk vele! - mondták közösen a többiek
Annyira örültem neki,hogy tetszett a fiúknak a dalom és a hangom is. Nem vagyok egy önimádó ember,de azért jól estek a fiúk dicséretei.Szegény Lizzy meg csak állt kint.Odamentem hozzá és bocsánat képen miért otthagytam,megöleltem. Tőle nem kérdeztem,hogy milyen volt,mert ő már ezt hallotta korábban és tudja milyen a hangom és a szám is.
Még itt maradtunk a fiúkkal addig míg fel nem vették az a két-három dalt. Kicsit már kezdtem álmos lenni,mert elfáradtam ma a munkába. Szóltam is a fiúknak,hogy én hazamennék mert fáradt vagyok, viszont ők nem nagyon engedtek haza. Így kénytelen voltam maradni. Dalfelvétel után,beültünk egy kávézóba pizza-t enni, közben beszélgettünk és hülyültünk. Úgy viselkedtünk egymással,mintha legalább ezer éve ismernénk egymást.
Sok hülyülés és kajálás után,még elmentünk a parkba sétálni egyet. Itt csend olt és nyugalom.Nem zaklatták a fiúkat a rajongók és titokban reménykedtünk, a paparazzók sem találnak meg minket. Olyan este 11 óra felé keveredtünk haza Lizzy-vel. Jól elfáradtunk ebben a mai napban. A unka miatt is, meg a fiúk is kifárasztottak minket., persze csak jó értelemben.
Reggel alig bírtam kimászni az ágyból. Szerencsére ma péntek van és nem kell sokáig dolgozni,csak délig.
Kimásztam az ágyból,lezuhanyoztam,hajamat feltűztem,majd felöltöztem.
Leszaladtam a konyhába, ahol senki nem volt még. Összeütöttem kettőnknek egy kis rántottát és pont mikor végeztem,akkor jött le Lizzy. Megreggeliztünk,majd elindultunk a munkába. Örültem,hogy ma nem kell sokáig dolgoznunk,így a délutánunk szabad és elmehetünk várost nézni. Mióta itt vagyok,a városból alig láttam valamit. Ma csak mi ketten voltunk Lizzy-vel. A másik két srác nem jöttek mert szabadnaposok. Szerencsére nem voltak annyian ma mint szokott lenni,így ha nem nagyon voltak,tudtunk beszélgetni,vagy enni is. Bejött egy barna hajú, napszemüveges lány,majd leült a velünk szemben lévő asztalhoz. Most Lizzy-t küldtem oda,hogy vegye fel a rendelését.Kiment,majd két perc múlva vissza is tért. Egy capuccino-t és egy csokis muffin-t kért.Gyorsan megcsináltam,majd Lizzy kivitte neki. Egy olyan 20 perc múlva jött fizetni,de már a napszemüveg nem volt rajta.Olyan ismerősnek tűnt,de nem tudom honnan.Aztán beugrott.
- Hanna Johnson? - kérdeztem tőle
- Igen! Te pedig Rosabell Miller? -kérdezte
-Igen! -mondtam mosolyogva Ezer éve nem láttalak! De megváltoztál. -mondtam neki
- Te sem panaszkodhatsz! - mondta mosolyogva,majd megöleltük egymást
Aztán elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Hogy mik történtek velünk eddig,ki hogy kerül ide,...stb.
Viszont mondott valamit,amin meglepődtem,hogy Zayn Malik a barátja. Miután Hanna elment, folytattuk a beszélgetést Lizzy-vel.Éppen nagyba beszélgettünk,mikor bejött 4 srác és az egyik hátsó boxba ültek le. Lizzy-re néztem,aki vágot egy gondolkodós fejet,majd rám bökött,hogy én menjek ki. Megforgattam szemeimet és feltápászkodva a székről, odamentem hozzájuk.
- Mit adhatok?- kérdeztem fel sem nézve a kis jegyzetfüzetecskémből.
- 4 kávét kérünk és egy csokis muffin-t! - mondta ez egyik srác
- Még valamit? - kérdeztem,majd most már rájuk néztem.
- Nem köszönjük! - mondta egy másik srác
- Te mit keresel itt?- kérdezte
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle
