Sziasztok! Itt lenne a rész! Köszönöm aki komizott! Olyan 40 fejezetig tervezem a blogot, vagy lehet kevesebbet! Majd meglátom még mi lesz belőle! Viszont az még messze van! Kérek mindenkit, hogy KOMIZZATOK!! Ez nekem fontos!!
/Louis szemszöge/
Olyan aranyosan alszik. Szeretem nézni ahogyan alszik. Már alig vártam, hogy eljöjjünk Doncaster-be és bemutathassam anyunak. A két nagyobbik húgom már ismeri őt, mert eljöttek múlt hónapban az egyik koncertünkre és elég jól összeismerkedtek. Bár Eleanor-t is szerették. Anyu is és a húgaim is. Meg az előző barátnőimet is. De tudom,hogy nagyon izgul Bells - e miatt. De megnyugtattam,hogy nem kell. 8 óra van. Nem akarom felkelteni, had aludjon. Úgy sem megyünk még, csak ha mindenki felébredt. és ahogy a többieket ismerem, ez csak délután lehetséges. Bár nekem már jó lenne ott lennem, mert lesz valami nem tudom mi a meccs előtt. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból,majd bementem a fürdőbe. Megmostam az arcomat, felöltöztem, majd kimentem a folyosóra. A többieknek még zárva volt az ajtaja, így lementem az éterembe harapni valamit. Út közben találkoztam Lou-val és Baby Lux-al.
- Nem hagy aludni igaz? - kérdeztem mosolyogva
- Hát aludtam valamennyit, de részben igen. - mondta mosolyogva Átveszed?- kérdezte
- Persze! . mondtam mosolyogva, majd nyúltam Lux után és az ölembe vettem.
Szeretem Lux-ot. Sokat értek hozzá, a húgaim révén. Rengeteget foglalkoztam velük amikor csak tudtam. Nem az x-faktor kötötte le az időmet.
- Olyan jó apa lesz belőled! - mondta a hátam mögül valaki
Megfordulok és Lizzy áll ott mosolyogva.
- Bells pedig jó anya! - mondtam mosolyogva
- Pontosan! - mosolyog, majd odajön köszönteni minket.
A többiek még alszanak biztosan. Vagyis szerintem a fiúk 100 %,hogy alszanak, Bellsben már nem vagyok biztos.
/Bell szemszöge/
Mikor kinyitottam a szememet, senkit nem láttam ott. Ami kicsit rosszul esett. Arra akartam volna kelni, hogy Louis itt alszik mellettem, vagy ő ébreszt. Na,de teljesen mind egy volt már. Kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe, megmostam az arcomat, hajamat megfésültem, aztán felöltöztem. Egy felül fehér kis póló rész, alul egy szürke szoknyarészes ruhát vettem fel és felvettem egy fehér alapon, piros pöttyös topánkát hozzá.
Telefonomat a zsebembe raktam, majd lementem megkeresni a többieket. Kiérve a folyosóra, összefutottam Liam-Dani párossal, valamint a kicsit kómás Harry-vel.
- Jó Reggelt! - köszöntem nekik mosolyogva
- Neked is! - mondta Liam és Dani mosolyogva, de Harry csak bambult maga elé
- Neked mi bajod? - kérdeztem mellé lépve.
- Ajj, semmi sem! Mindenki ezzel van megáldva. Hagyjatok már engem! - mondta,majd elviharzott
Én csak csodálkozva néztem utána. Mi baja van már megint ezzel?
- Nyugi, délutánra már semmi baja nem lesz. Biztosan bal lábbal kelt fel. - vázolta fel a helyzetet Liam
Én csak bólogattam, majd követtem őket, le az ebédlőbe. Lent már szinte mindenki ott volt.
- Jól aludtál Szerelemem? - kérdezte Louis egy hosszas reggeli csók után én a kezét a derekamra fonta.
- Igen, de nem voltál ott reggel! - mondtam kissé mérgesen
- Ne haragudj! De túl hamar felébredtem és nem akartalak felébreszteni. Olyan aranyosan alszol. - mondta, azzal az eszméletlenül szexy és aranyos mosolyával az arcán és megcsókolt.
- Ne itt turbékoljatok már! Éhes vagyok! - hisztizett Niall, ami érthető volt.
Vagyis jobban mondva tőle volt érthető, mert egy zabagép. De így szeretjük! Mindannyian bementünk az étkezdébe és leültünk a legnagyobb asztalhoz. Így is vagy 4 embernek el kellett ülnie, mert nem fértünk el.
Hát igen! Aki nagy bandában van, annak nehéz. Mindenki megreggelizett, csendben, na jó azért páran röhögtek, meg ökörködtek, de azért csendben ment minden.
Reggeli után, mindenki felment a szobájába, vagy oda ahová akart fél 2-ig, mert utána indulunk Doncasterbe.
Alig várom már. Bár izgulok, az nem kétséges, de várom már nagyon is. Főleg a focimeccset.
Lent az aulában, csináltunk Lizzy-vel egy képet, amit rögtön fel is raktam twitterre.
,,@Lizzy_Knight-al pózoltunk a szálloda aulájában. Imádlak Csajszim <3"
hajamat megfésültem, majd az egészet előre raktam és összefogtam, majd egy szürke kötött sapkát felvettem. Szememet kihúztam feketére és egy kis szájfényt raktam fel. Azért valahogy nézzek már ki.
Még Louis is átöltözött. Vagyis csak a kedvenc csíkos pólómat, farmer és a kimaradhatatlan, zokni nélküli cipő. Ja és ő is felvett egy sapit meg a napszemüvege.
Sokszor kérdeztem már, de mindig azt mondta nem fázik így a lába. Ember, még télen sem hord zoknit. A mínusz nem tudom hány fokban. Meg áll az agyam tőle. És még van egy pár dolog amit megkérdeztem már tőle és a neten olvastam. Amit a rajongói oldalak írnak. Valami igaznak bizonyult, valami meg nem. De azért valamin nagyon jól röhögtem, nem csak én, hanem ő is.
Összeszedtük a bőröndeinket, majd lementünk az aulába. A többiek pár perc múlva már szállingózni kezdtek. Kijelentkeztünk, majd a Paul által rendelt kis buszba, bepakoltunk. Azután, elindultunk. 3 órás az út, szóval megint utazhatunk. A srácok kijelentették, meg Harry is, hogy nem bírja a hosszú utakat és olyankor kitalált hülye sztorikat szokott mesélni. Na hát ez, egy óra után, el is kezdődött. Én inkább beraktam a fülesemet, Lous ölébe hajtottam a fejemet és el voltam magamban. Ő közben a hajamat simogatta és hol engem nézett, hol pedig a fiúkkal beszélgetett. Kicsit szerintem elnyomott az álom, mert mikor felültem, már azt láttam, hogy beértünk Doncasterbe. Végre már! Paul vezetett, mivel ő jobban tudja az utat. Ja és még két testőr is volt velünk, mivel ennyien vagyunk és ugye vigyázni kell ránk.
Mikor megérkeztünk a házhoz, gyomrom rakoncátlankodni kezdett és a szívem is a torkomban dobogott.
Louis ezt látta rajtam, és ezért hosszasan megcsókolt. Nem múlt el, de kicsivel jobb lett a dolog. Louis ment előre, mivel ő lakik itt. Becsengetett, majd egy 40 év körüli barna hajú nő nyitott ajtót, aki gondolom Louis anyukája lehetett. Egy nagy öleléssel és puszival köszöntötte fiát. Azután ránk nézett és kicsit megdöbbent szerintem, hogy ennyien vagyunk. Bementünk a házba. Mindenki hozta a bőröndét. Fizzy és Lottie a nappaliban voltak és a kanapén ültek. Boldogan jöttek oda hozzánk és üdvözöltek minket. Jó volt látni őket újra. A lányok megmutatták a szobáinkat. A fiúk, jelen esetben, Liam, Harry, Niall, Paul, a vendég szobában lesznek. Dani,Lizzy, Lou, Baby Loux és én egy másik szobában. Louis a saját szobájában. Én nem tudom hol alszom majd, mert ki tudja milyen lesz a bemutatkozás. És amúgy sem csinálnánk semmi olyat. Bár már megtörtént, még Florida-ban, de most itt vannak a tesói, meg az édesanyja is. Lepakolt mindenki, majd lementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Lous megfogta a kezemet és kihúzott a konyhába, ahol az anyukája volt.
A szívem megint a torkomban dobogott. Csak a kezét szorítottam.
- Anyu, had mutassam be neked a barátnőmet, Rosabell Miller. Bells, ő pedig az én anyukám, Johanna. - mutatott be egymásnak minket Lous.
Elengedtem a kezét félve, és kezet nyújtottam Johannanak. Ő nem fogadta el, inkább magához húzott és megölelt. Amit kicsit furcsálltam. Nem erre számítottam már.
- Sokat hallottam már rólad. Rengeteget mesélt rólad Louis és örülök, hogy végre megismerhetlek. - mondta mosolyogva miután elengedtük egymást.
- Örülök én is, hogy megismerhettem Johanna. - mondtam mosolyogva
- Ugyan már, nyugodtan tegezz csak. Nem vagyok még azért annyira öreg. - nevetett
- Akkor örülök, hogy megismerhettelek. - mondtam mosolyogva Segítsek valamiben? - kérdeztem
- Segíthetsz megteríteni, azután még egy kicsit a főzésben is. - mondta, majd vissza is fordult a gáz fölé
Louisra néztem, aki vigyorgott mint a tejbetök. És ettől én is mosolyogni kezdtem. Adott egy csókot, aztán ő visszament a többiekhez, én meg Johannahoz. Miután megtudtam merre vannak a tányérok, evőeszközök, szalvéta, nekiláttam megteríteni. Nagy asztal volt és ez jó mert sokan vagyunk és legalább elférünk.
Miután sikeresen megterítettem, Johanna kérésére, felaprítottam a hagymát, tésztát főztem és szószt csináltam. A kaja nem tudom mi lesz. Vagyis úgy néz ki spagetti, az biztos, de még valami lesz,de nem tudom micsoda. Mondta, hogy most már mehetek nyugodtan vissza a többiekhez, ő ezt a kicsi dolgot megcsinálja még. Így hát visszamentem a többiekhez, akik önfeledten nevetgéltek.
- Mikor lesz már kaja? - kérdezte Niall
- Szerintem nemsokára Manócska! - mondtam nevetve
Ő csak rám nyújtotta a nyelvét, majd tovább beszélgetett. Nem tudom meddig még beszélgettünk, nevetgéltünk, mikor szólt Jay, hogy mehetünk enni. Niall mintha sosem evett volna, úgy rohant leülni az asztalhoz. Mi már megszoktuk ezt tőle, szóval nem szóltunk erre semmit sem. Mindenki leült, szedtünk magunknak, majd enni kezdtünk. Én Louis és Liam között ültem. A két L betűs. Csendben evett mindenki, csak néha lehetett Niall csámcsogását hallani, amin néha felnevettünk.
Vacsora után, páran a házban maradtak és páran kimentünk hátra az udvarra. Jay, Fizzy, Lottie, Louis,Harry, akin meglepődtem kicsit, Liam és Én. Leültünk az asztalhoz és elcsórtam Niall gitárját.
- Nem játszol valamit? - kérdezte Fizzy
- Mit szeretnél? -kérdeztem tőle
- Taylor Swift- We Are Never Ever Getting Back Together - mondta mosolyogva
Rámosolyogtam, majd játszani kezdtem a dalt. A dal után, átadtam Louis-nak a gitárt, hogy játszon ő valamit. Kicsit gondolkodott, majd játszani kezdett egy dalt. Az elején nem tudtam mi az, de rájöttem, amit már egyszer koncerten is énekelt, a Look after you című szám. A dal végén, kicsit könnyezve, megcsókoltam őt. Még sokáig kint voltunk és beszélgettünk. De már olyan fél 10 körül, kezdtünk álmosak lenni és bementünk. A házba menet, Harry megállított.
- Sajnálom,hogy lekiabáltam a fejedet reggel a szállodában. Kicsit szarul aludtam. - mondta kissé lehajtott fejjel és amolyan bociszemekkel.
Hát nem tudtam annak a csodás szemeinek nemet mondani.
- Semmi gond. Mással is volt már ilyen. mondtam mosolyogva, majd megpusziltam az arcát és bementem a házba.
Kiderült,hogy aludhatok Louis-al, de én inkább maradtam a lányoknál. Letusoltam, felvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyamba, ami egy matrac a földön, rajta egy párna és egy takaróval. Egy nagy franciaágy és két kisebb ágy volt bent. A francián Baby Lux és az anyukája aludt, a két kicsi, Dani és Lizzy. Nekem jutott a matrac. Mondták, hogy cserélnek velem, de mondtam jó lesz ez nekem. De lehet reggelre oylan leszek mint a mosott szar az fix.
