12. rész

  Veszekedés. Egy a sok közül

Sziasztok! el sem tudjátok hinni, mennyire örültem a 3 kominak, főleg Fantasy Girl véleménye ttszett nagyon :) A következő részhez is hasonló 4-5 komit kérek és jön is a következő rész!

Megfordultam és Louis egyben aggódó és mérges arcával találtam szembe magamat. Féltem, hogy most mi lesz. Megfogta a kezemet, majd behúzott a konyhába, hogy kettesbe legyünk.
- Szereted őt még mindig igaz?- kérdezte, közben a szemeimbe nézett
Elfordítottam a fejemet, mert nem mertem abba a gyönyörű kék szemeibe nézni.
- Tudod nagyon is jól, hogy téged szeretlek, de ő mindig is sokat jelentett a számomra. Akárhogy is megbántott, de még mindig közel áll hozzám. De nem lesz semmi sem köztünk. – mondtam neki
- Ígéred? – kérdezte, majd kezével fejemet maga felé fordította.
- Ígérem! – mondtam, majd közelebb mentem hozzá és lágyan megcsókoltam.
Összekulcsoltuk a kezünket, majd visszamentünk a többiekhez. A fiúk még maradtak vagy 1 órát, aztán el kellett menniük. Beszélgetni kezdtünk Lizzy-vel. Kérdőre vontam, hogy mi van közte meg Niall között, de nem mondott semmit sem. Titkolózott. Pedig nem szokott. De tudom, hogy van valami köztük.

/Másnap reggel/
Lizzy szabadnapos ma, így egyedül kell mennem, dolgozni. Nem szeretek egyedül dolgozni. Ha nincs velem Lizzy. Ilyenkor a főnök is bent van és traktál mindenfélével. Ezt csináljam, azt csináljam. Már kezd elegem lenni belőle, de nem akarok felmondani, mert megint nehéz lesz munkát találnom és a pénz meg kell. Így felöltöztem, telefon a zsebbe, beültem a kocsiba, majd elindultam dolgozni.
Rajtam kívül még Peter, az egyik pincér srác, Molly az egyik pultos velem együtt, Stefani a másik pincér lány és persze a konyhások.  Nem unatkozom, mert kijövök a többiekkel, csak azért Lizzy-vel jobban telnek a munkanapjaim. A délelőtt hamar ment, de 12- től egészen fél 4-ig, mintha megállt volna az idő. Olyan lassan telt az idő, azt hittem már sosem lesz vége a munkaidőmnek és mehetek haza. Azonban még olyan 3 óra felé, betért a kávézó a The Wanted-es fiúk. Jól elhülyéskedtük az a maradék fél órámat a munkaidőmből. Megbeszéltük, hogy egyszer majd  eljönnek az egyik fellépésemre és ők is fellépnek majd velem együtt. Hazaérve, nem találtam senkit sem a nappaliba, se a konyhába, ezért felmentem az emeletre körülnézni. Bekopogtam Lizzy szobájába, majd egy hallj tessék után bementem hozz. Rögtön meg is öleltem, mert reggel nem találkoztunk.  Mután elengedtük egymást, valami furcsát vettem észre rajta. Mintha másabb lenne a haja.
- Mi lett a hajaddal? – kérdeztem csodálkozva
- Befestettem vörösre, mert már untam a barnát. – mondta csak úgy egyszerűen
- Niall kedvéért? – kérdeztem tőle
- Nem nem az ő kedvéért. De, hogy jön ide Niall? – kérdeztem furcsán
- Úgy hogy tudom, hogy együtt vagytok, de nem akarjátok elmondani. – mondtam kicsit hangosabban.
- Na és ha együtt vagyunk, akkor mi van? Neked meg nem elég Louis, már James és Ryen is kell. – mondta mérgesen és kiabálva
- Semmi közöm Ryen-hez és James-hez.  James a régi legjobb barátom,  Ryen meg a mostani legjobb. Csak barátok vagyunk. Semmi több. – mondtam kiabálva
- Na persze! Akkor mért csókoltad meg? – kérdezte
- Én sosem csókoltam meg őt! – kiabáltam már nagyon mérges voltam rá. Mi az, hogy megcsókoltam?
- Ne tagadd, mert képem is van róla! – mondta, majd elővette a telefonját és megmutatott egy képet amin Rayen fekszik, én meg megcsókolom.

-Ez, csak szerkesztett kép. Nem látod?- kérdeztem mérgesen. Ebből nekem elegem lett. – mondtam, majd kiviharoztam a szobájából, át az enyémbe.
Átöltöztem valami kényelmesebbe, telefon a zsebbe, lerohantam a lépcsőn, beültem a kocsimba, majd a kórház felé vettem az irányt. Odaérve, hátul mentem be, ahol az őrök még mindig ott álltak. Mondtam nekik, hogy a közeli barátjuk vagyok és szó nélkül beengedtek. Furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. Felmentem az 5. emeletre, majd keresni kezdtem a 8- as számú szomát. Odaérve, bekopogtam. Egy halk tessék után, lenyomtam a kilincset, majd beléptem a szobába. A szobába, ott feküdt James az ágyon, mellette meg Logan ült. odamentem hozzá, majd megöleltem és egy puszit is adtam neki. Ezután, kiment, hogy ne zavarjon minket. Én csendben leültem az előbbi székre ahol Logan ült és nem szóltam semmit sem. Hosszú csned után, végül egyszerre akartunk megszólalni, amin nevetni kezdtünk.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Mindenért, amit tettem az évek folyamán. Tudom, hogy haragszol még mindig rám, de szeretném, ha tisztalappal kezdenénk mindent. – mondta, közben próbált felülni az ágyában, de én visszanyomtam
- Igen az igaz, hogy haragszom rád, de meg van az okom rá. – mondtam kicsit mérgesen még  De az, hogy el akartál hozzám jönni bocsánatot kérni és nem úgy, hogy a fiúk beszélnek rá, ezt becsülöm. – mondtam  Kezdjünk tiszta lappal. Rosabell vagyok. – mondtam mosolyogva, majd kezet nyújtottam felé.
- James vagyok. – mondta mosolyogva, majd kezet fogtunk
Ezek után, rengeteget beszélgettünk. Elmeséltük mi történt az óta, mióta nem láttuk egymást, hogy találkoztunk a kávézóba és utána mi történt. Elég sokáig elbeszélgettük és elröhögcséltünk, amikor is megcsörrent a telefonom. Elnézést kértem, majd kimentem a folyosóra. A telefon ismeretlen számot jelzett ki.
- Halló! Tessék?- szóltam bele a telefonba
- Jó napot! Maga Rosabell Miller? – kérdezte egy férfihang
- Igen én vagyok az. Miben segíthetek? –kérdeztem
- A szüleit baleset érte! És csak ön a legközelebbi hozzátartozója! Kérem, amint tud, jöjjön be a Szent Peterson  kórházba. – mondta