11. fejezet

Bonyodalmak 


Sziasztok! Meghoztam a következő részt, bár úgy volt, hogy csak 5-6 komi után jön, de páran mondták, hogy rakjam fel és ezért felraktam most. A következőhöz is kérek legalább 3 komit és jön is a rész. 

A mai napom hála az égnek szabadnap. Nem kell egész nap dolgoznom. Egyedül vagyok most itthon. Beth Niall-al lóg valamerre, Louis, meg nem veszi fel a telefont. Bár azt mondták tegnap, hogy Zayn ,Liam és ő stúdiózni mennek, mert van még elég sok szám, aminek utómunkálata van. Éppen a tv előtt ültem és közben a Twitter-t böngésztem, mikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen számot jelzett ki, de azért felvettem.
- Halló! Tessék! – szóltam bele
- Szia Rose, itt Carlos beszél. Tudom, hogy már nem érdekel, de karambolozott mikor ma, elindult felétek. Tudom, hogy már rég nem érdekel és haragszol rá, de gyere be hozzá a kórházba. Itt van a Szent  Abigail Kórházban. Ha nem tudod, merre van, hívj egy taxit. – mondta, majd lerakta
Én benne a levegő is megáll. Miért akart hozzám jönni? Ó, istenem. Bármennyire is haragszom rá, be kell, hogy menjek hozzá. Gyorsan elzártam a tv-t, a laptopot kikapcsoltam, felvettem egy pulcsit, a táskámat megkerestem, házat becsuk, be a kocsiba és olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam.
Odaérve a kórház elé, rengeteg  paparazzi és rajongó állt ott. Hátul megálltam, hogy ne vegyenek észre és be tudjak jutni. Két biztonsági őr azonban az utamat állta. Hiába mondtam nekik, hogy kicsoda vagyok, nem hittek nekem. Muszáj voltam felhívni Carlos-t.
- Carlos, itt vagyok, de nem engednek be hátul. Gyere már le elém. – mondtam, de nem vártam meg a válaszát, kinyomtam
Egy 5 perc múlva, nyílt a két nagydarab ember mögött az ajtó és Carlos-t láttam meg. Szólt nekik, hogy vele vagyok, majd behúzott magával, hogy ne lásson meg senki sem. Míg mentünk fel lifttel a 7. emeletre, ahol volt, elmagyarázta, hogy mi történt. Belátta, hogy neki kéne bocsánatot kérnie tőlem, a fiúk is mondogatták neki, hogy most már ennyi év után, jöjjön el hozzám, és beszéljük meg a dolgokat. Nem akarnak haragba látni minket. Aztán elindult hozzánk, de félúton egy kocsi nekiment és karambolozott. A mentők értesítették a fiúkat. Mindkét keze sérült. A jobb keze szilánkosra törött, a bal csak zúzódott. Mind a két lába is sérült. A bal eltörött, a jobb csak zúzódott. Valamint a nyaka sérült meg. Mikor felértünk az emeletre, rögtön megláttam a fiúkat, valamint három idegen lány és egy fiú is ott volt. Azokat nem tudom kik voltak, nem ismertem őket. Rögtön megöleltem a fiúkat és leültem Logan mellé és a fejemet az ölébe fúrtam. Régen is ezt csináltam, tehát már megszokták és nem szóltak semmit sem ezért. Hosszas várakozás után, végre kijött az orvos a kórterméből. Én rögtön felpattantam és odamentem hozzá. Azt mondta, már minden rendben van, most pihenésre van szüksége. Be lehet menni hozzá, de ne maradjunk sokáig bent nála. Miután elment a doki, ránéztem a fiúkra, akik csak bólogattak, hogy menjek én be elsőnek. Mielőtt bementem volna, egy nagy levegőt vettem. Azután, beléptem hozzá. Éppen aludt. Halkan odamentem mellé, majd leültem egy székre. Pár percig, csal ültem és néztem őt. Nem tudtam megszólalni. Végül nagy nehezen erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Tudom, hogy hallasz engem. A fiúk elmondtak mindent. Tudom, hogy ennyi évig haragudtam rád, de meg volt az okom rá. Becsaptál, átvertél, darabokra törted, az akkor nagyon fiatal szívemet. Szóval joggal haragudhattam rád. De te még utánam sem jöttél bocsánatot kérni, vagy megmagyarázni, miért tetted azokat akkor. A fiúk voltak az egyetlen támaszaim akkor. Tudod te mennyit sírtam minden nap? Minden nap úgy tudtam elaludni, hogy álomba sírtam magamat. És ez mind a te miattad volt. Hónapokig nem mozdultam ki a házból. Nem mentem sehová sem. Levágtam a hajamat tök rövidre, a kezemet is vagdostam. Mind miattad. De akármennyire is haragudtam, haragszom rád, az amit mondtak a fiúk, valahogy már nem tudok rád haragudni. Persze itt bent, nagyon mélyen, nem bocsátottam meg neked. –mutattam a szívemre.
Még egy kicsit ültem, majd felálltam, adtam egy puszit a homlokára, majd kimentem.  Úgy gondoltam, nem várom meg a fiúkat, inkább hazamegyek, mert lehet, már keresnek a többiek.

Hátul kimentem, és szerencsémre, nem látott meg senki sem. Vagyis bíztam benne, hogy nem. Beültem a kocsimba, majd hazamentem. Hazaérve, ahogy jól gondoltam, már vártak engem.  Lizzy, Niall, Liam és Harry a nappaliban ültek és a tv-t nézték.
- Te merre voltál? – kérdezte Lizzy
- Az egyik barátomnál.  – válaszoltam neki
Ez után, nem szóltak semmit és én sem. Ledobtam a táskámat a szabad fotelba, majd bementem a konyhába, valami ennivalót keresni. Semmi ehetőt nem találtam, így csináltam két szelet pirítóst meg narancslevet. Épp a pirítósomat kentem meg, mikor Niall beszólt, hogy én vagyok a tv-ben.  Gyorsan kiszaladtam megnézni.
- A Big Time Rush banda egyik tagját, James Maslow-ot, ma baleset érte. A kórháznál rengetek rajongó próbál bejutni, de a sok testőr az útjukat állják. Ám az előbb, alig 20 perce, látták kijönni a kórházból, Rosabell Miller-t, aki a banda nagyon jó barátja és James egykori barátnője volt. Azonban most Louis Tomlinson-al jár, az One Direction banda egyik tagjával. Most mi lesz ebből? Szerelmi háromszög? Vajon Rose kit fog választani? Marad a One Direction helyes fiújánál vagy visszamegy egykori barátjához a Big Time Rush-os James Maslow-hoz? – mondta a híradós csaj.
Én csak álltam ott, mint aki karót nyelt. Meg sem tudtam szólalni. Ám mikor meg akartam, valaki megelőzött a hátam mögül. Ez pedig Louis volt az.