13. fejezet

Otthon, édes otthon!

 

Sziasztok! Köszönöm szépen a három komit! Nagyon kedvesek vagytok! Meghoztam a részt. Remélem tetszik mindenkinek. Főleg egy valakinek : )

Pár percig nem tudtam megszólalni sem.
- De hát én most nem otthon vagyok. Los Angeles-ben vagyok, több száz kilométerre otthonról, nem tudok most rögtön odamenni. Reggel lesz mire odaér a gépem. - mondtam idegesen
- Nyugodjon meg, gondoskodunk róluk, míg ide nem ér. - mondta, majd letette a telefont.
Vagy 15 percig csak álltam ott és mozdulni sem tudtam. De utána visszamentem James-hez.
- Ne haragudj, de most el kell mennem. Majd később elmondok mindent, hogy mi történt. - mondtam neki, közben összepakoltam a cuccaimat, adtam neki egy puszit, aztán kiviharoztam a kórházból, le a parkolóba.
Ott beültem a kocsimba, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hazasiettem.Berontottam a házba, fel a szobámba, elő az egyik kisebb bőröndömet és pakolászni kezdtem bele. Pár ruhát, a laptopomat, pár fontos cuccomat, átöltöztem valami más ruhába, mert ez amolyan itthoni féleség. Felvettem egy farmer rövidnadrágot, rá egy fehér atlétatrikót és egy kedvenc kockás rövid ujjú ingemet, hozzá meg egy topánkát. Egy kisebb kézi táskába beleraktam a telefonomat, pénztárcát, irataimat, majd hívtam egy tax-t. Megfogtam a bőröndömet, majd lesiettem vele a nappaliba. Beth furcsán nézett rám.
- Most el akarsz menni, mert veszekedtünk? Nem menj el! Nem mondtam komolyan... - mondtam már majdnem sírva, de a szavába vágtam
- Elmegyek, de nem ezért! telefonáltak, hogy anyuéknak balesetük lett, és én vagyok csak a legközelebbi hozzátartozójuk. Most repülök haza. És te se haragudj rám! Nem lett volna szabad kiakadnom rád, mert befestetted a hajadat. A te fejed, azt csinálsz vele amit csak akarsz. - mondtam mosolyogva, majd megöleltem.
Dudáltak, ami azt jelentette, megjött a taxim. Elköszöntem Beth-től, mondtam neki, hogy szóljon a fiúknak is és majd beszélünk. Kimentem a taxi-hoz. Berakta a bőröndömet hátra, majd mondtam vigyen a reptérre és el is indultunk. Majdnem egy órába telt mire megérkeztünk, mert dugó volt a városban. Kivette a bőröndömet, kifizettem, majd indultam be. Szerencsémre most fog indulni egy repülő Phoenix-be. Több mint 6 óra az út. Megvettem a jegyemet, becsekkoltam, majd elfoglaltam a helyemet és vártam ,hogy felszálljunk.
Mielőtt felszállnánk és ki kelljen kapcsolni a telefonunkat, felhívtam az egyik orvos ismerősömet a kórházból.
- Halló, itt Dr. Palmer beszél! - szólt bele a telefonba
- Szia Evan, itt Rosabell beszél. Mond, hogy anyuék ott vannak és jól vannak? - kérdeztem idegesen tőle
- Szia Picur, de rég láttalak! Igen itt vannak. Nem esett semmi komolyabb bajuk. Édesanyádnak a jobb csuklója szilánkosra tört, de megműtöttük már.Édesapádnak a bal kezében tört el egy csont és a nyaka zúzódott meg, De minden rendben van velük. - mondtam el a tényállásokat, nekem meg nagy kő esett le a szívemről.
- Ki tudnál elém jönni a reptérre? - kérdeztem
- Most dolgozom, de kiküldöm elé a keresztfiamat Boo-t. Már úgy is ismeritek egymást. Mikor érsz ide? - kérdezte
- Körülbelül olyan hajnali 4- fél 5 körül. - mondtam neki, ha jól számoltam akkor ér oda a gépem.
- Jó, akkor majd várni fog rád Boo. Szia!- köszönt el, majd kinyomta telefont.
Kikapcsoltam a telefonomat és elraktam, mert már mindjárt szálunk is fel.

*****************************************************
Ahogy gondoltam, 4 óra körül, szállt le a gépem. Elvettem a bőröndömet, majd keresni kerestem az én régi barátomat. Megtalálva őt, először furcsán néztem, majd a nyakába ugrottam és megöleltem őt.
- De rég láttalak már! És hogy megváltoztál, te jó ég! - ámuldoztam mikor letett a földre
- Te sem panaszkodhatsz. - mondtam mosolyogva
Megfogta a bőröndömet, majd beszálltunk a kocsijába és elindultunk a kórház felé. Egy 25 perc alatt meg is érkeztünk.A bőröndömet itt hagytam, mert nem fogom cipelni a kórházban. Boo után mentem, aki mutatta az utat merre vannak anyuék. Az ötödik emeleten, a 245. szobában voltak. Egymás mellett feküdtek. úgy értem nem egy ágyon, külön.
- Ó, anyu! - mondtam, majd odamentem hozzá és megöleltem.
Itt eltört a mécses nálam és sírni is kezdtem.
- Kincsem! -simogatta anyu a hátamat.
- Mit keresel itt Kincsem? -kérdezte apu kissé rekedtes hangon.
- A mentősök szóltak, hogy mi történt veletek és rögtön hazajöttem az első géppel. - néztem fel rá és közben a szememet törölgettem.
- Semmi baj, már jól vagyunk. - mondta anyu, közben a kezemet szorongatta
Odamentem aput is megölelgettem, majd leültem a köztük lévő székre és beszélgettünk. 7 óráig itt voltam, de aztán hazazavartak, hogy pihenjek, mert kifáradtam a repülő miatt is. Elköszöntem, majd Boo-val karöltve, hazamentünk. Megköszöntem neki, hogy hazahozott és kijött elém meg mindent, majd ő is hazament én meg bementem a házba. de rég voltam már itthon. Közel 4 hónapja már. Felmentem a jól megszokott régi szobámba, leraktam a bőröndömet a szekrényem elé. Bementem a fürdőbe,letusoltam, majd felvettem az alvó ruhámat, ami egy rövidnadrág és egy spagettipántos felső volt. Bebújtam az ágyba és elaludtam.