2013. november 9., szombat

36. fejezet

Vissza a pihenésből

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Tudom, hogy már elég későn volt új rész, de folyton írtunk valamiből, vagy valami más jött közbe! Viszont semmi jelét nem láttam volna, hogy izgat titeket a rész, vagy hogy hová tűntem volna el. Ez elszomorított! Kérlek titeket, hogy hagyjatok valami nyomot magatok után ehez a részhez!  Körülbelül 40 részesre terveztem a blogot, de tervbe van egy másik blog is. Meg egy dizájn blogon fejléckészítő is vagyok. Ha rámentek a nevemre, ott kihozza a blogot. Kérhettek fejlécet tőlem! 

Jó pár nap telt el az óta, mióta Párizsban voltunk Louis-sal.  A 3 éves évfordulónkon, megkérte a kezemet. Először csak egy egyszerű gyűrűvel kérte meg a kezemet, és csak utána kaptam tőle egy normális gyűrűt.  Az első gyűrű is tetszett, ezért megtartottam azt is.  Az egy korona alakú vékony gyűrű, aminek a három csúcsába van három pici kis kövecske. Tökre aranyos.  A második egy arany gyűrű, és egy szív alakú gyémánt van benne.  


Sajnos csak három napot lehettünk ott Párizsban. Voltunk sok helyen, köztük a Disney Land-ba is.  Mint két kisgyerek, úgy szabadultunk be oda. Mindenre felültünk, kipróbáltunk mindent, ettünk vattacukrot, Louis lőtt nekem egy plüss macit. Azóta is ez van velem, ezzel alszom. Legalább tudok kit ölelgetni, ha nincs ott Louis. 

Visszatérve a kis pihenésünkből, mindenki oda ment vissza, ahol turnézik.  Louis valamerre Florida-ba ment. Neki sokat kellett utaznia még.  Én szerencsére a közelbe mentem, Törökországba.
Nekem már csak 1 hét maradt a fiúkkal együtt a turnéból. Ezek után szerintem meglátogatom valahol Louis-éket, pár napig, aztán hazautazom, mert elég rég jártam már otthon.   A repülőtérre elém, Kendall jött ki. A többiek gondolom elfoglaltak.
- Szia Turbó nyuszi!  - már megint kezd így hívni.
- Szia Kandiiiiz! – vigyorogtam rá.
Befejezve az óvodás kötözködésünket, bepakoltunk Kendall kocsijába, vagyis valaki másét, aki ideadta neki, és elindultunk a hotel felé, ahol megszálltunk.  Útközben mindenfélét beszéltünk. Mi volt velem Párizs-ban, velük mi volt, míg én nem voltam itt, és ehez hasonló dolgok.  Szerencsére, este nem lesz semmiféle koncert, és tudok pihenni a hosszú repülőút után.  Délután, olyan estefelé, lesz egy sajtókonferenciánk, ahol nekem is meg kell jelennem már. Addigra kialszom magam remélhetőleg.
Odaérve a szállodához, nem volt ott senki sem, a többiek közül.  Megkapva a szobám kulcsát, egyedül indultam fel az adott emeletre a szobámba.  Beérve a szobámba, szét sem volt erőm nézni, csak lehúztam cipőmet, és ruhástul együtt feküdtem be az ágyamba, és úgy aludtam el.
Nem tudom menyi időt aludhattam, de kipihentnek éreztem magamat, amikor felébredtem. Kimásztam az ágyból, majd bementem a fürdőbe letusolni. Miután végeztem, magamra tekertem egy törölközőt, kimentem a szobába és elkezdtem keresgélni a bőröndömbe.
Felvettem egy kissé szakadt hatású farmert, fölülre egy szürke vékony pulóvert, amin Bambi az őzike van. Cipő gyanánt egy rózsaszín magassarkút húztam fel.  Hajamat kifésültem, és felvettem egy fekete kalapot. Sminket most nem tettem fel. Nem volt kedvem hozzá. Úgy gondoltam, hogy jó ez így is.
Miután elkészültem, telefonomat a zsebembe raktam, becsuktam a szobám ajtaját és lementem az étkezőbe hátha van valami ennivaló, mert kezdek éhes lenni, és nem szeretnék rosszul lenni a sajtókonferencián.
Csak James-t találtam az egyik asztalnál ülve kissé magába fordulva. Fel sem nézett, hogy ki állt meg mellette. Nem tudom mi baja lehet.
Leültem mellé,de meg sem szólalt. A menükártyát kezdtem el tanulmányozni. Valami sok választék nem annyira volt, így maradtam a tejszínes csirke, fűszeres burgonyával, és gyümölcssaláta. Miközben ettem, James akkor sem szólt semmit sem. Nagyon gondolkozik valamin. Hirtelen ránézett a kezemre, a szemei kidülledtek, és a gyűrűsujjamat kezdte el bámulni. Gyorsan befogtam a számat mielőtt kiabálni kezdene.
- Igen mielőtt megkérdezed, az ott egy eljegyzési gyűrű. De ne kiabálj. - mondtam halkan.
- Gratulálok! - nyögte ki miután elvettem a kezemet a szája elől.
- Mihez kell gratulálni? - ültek le a fiúk
Válasz képen megmutattam az ujjamat nekik. Hasonlóan reagáltak mint az előbb James. Ők is gratuláltak, majd ettek ők is valamit. Miután mindenki evett, beültünk a kocsiba ami szokott vinni minket különböző helyszínekre. Odaérve a helyszínre, már elég sokan voltak. Sok tv-s kocsi állt a bejárat előtt. Hátramentünk a hátsó bejárathoz. Szerencsére nem volt ott semmi paparazzi, vagy riporter. Bementünk az épületbe, onnan a közös kis öltözőnkbe. Kicsit igazítottak a sminkemen, de többet nem engedtem nekik.
Beszólt a testőrünk, hogy kezdünk. Elindultunk, oda ahol már rengeteg újságíró, paparazzi, tv, és rajongók voltak.  Előttünk volt egy másik zenekar is, akik úgy 5 perce végezhettek.
- Most pedig, következzen a híres Big Time Rush, és a csodálatos Rosabell Miller. - mondta a felkonferáló fickó.
James, Kendall, Én, Logan, és Carlos. Ez volt a sorrend ahogyan leültünk az asztalhoz. Előttünk volt egy kis álló mikrofon, amibe tudunk majd válaszolni ha kérdeznek, és nem kell mindenkinek adogatni körbe a mikrofont.
Sorba jöttek a kérdések. A turnéval kapcsolatban, ha én itt végeztem, hová megyek, és mit fogok csinálni, na meg persze a hőn szeretett magánélet. Minden interjúban, megkérdezik tőlünk. A gyűrűt is észrevették az ujjamon, pedig direkt takartam,hogy ne vegyék észre. Azt mondtam nekik, hogy ez nem eljegyzési gyűrű. Csak a koronás gyűrű volt rajtam, de akkor is gyanakodtak. Ketten akarjuk majd bejelenteni a többieknek, azután a médiának is. Remélem nem fognak ezen rágódni minden nap mostantól.
A sajtókonferencia után, visszamentünk a hotelba. Ma egy kis szabadnapot kaptunk, és a fiúk azt találták ki, hogy menjünk el valamerre egy kicsit bulizni, enni vagy valami ilyesmi.
Benyitva a szobámba, az ágyamon egy kis dobozka várt, mellette pedig egy kis boríték is.
"Szerelmem! Ezt elfelejtettem neked odaadni a kis kirándulásunkon. Ha majd eljössz hozzánk, megkapod a nagyobb üveggel. Addig is ki ne pocsold ; )  Várlak ám nagyon, hogy gyere hozzánk.  
Ölel, csókol, vőlegényed, Louis xoxo"
Elmosolyodtam a levél elolvasása után. Kibontottam a kis dobozkát, és a fiúk parfümje, az Our Moment. Levettem a kupakját, és megszagoltam. rettentően jó illata volt. Elpakoltam a dobozt és a levelet a bőröndömbe.
A fiúk azt mondták majd szólnak, hogy megyünk-e valahová, és hová.
Carlos jött be szólni, hogy valami bálba akarnak menni, szóval úgy öltözzek. Letusoltam, egy szál törölközőben a szekrényem előtt keresgéltem, hogy van-e valami alkalmi báli szerű ruha.
Egyetlen olyan ruhát találtam, ami jó lenne erre az alkalomra. Egy fekete színű, hosszú földig érő ruha, ami ujja nélküli. Hajamat kifésültem, és egy laza kontyba tűztem fel. Egy fekete tollas fülbevalót, és a koronás gyűrűmet vettem fel. Sminkelni nem sminkeltem, csak egy kis szájfényt. Felhúztam egy fekete magassarkút, és felvettem a fekete bőrdzsekimet hozzá.
Úgy volt megbeszélve, hogy lent találkozunk. Leérve, még nem volt ott senki sem. Néhány perc múlva megérkeztek az urak. Eléggé le voltak sokkolva a kinézetem láttán. Mivel elvileg a közelben van az a bál, gyalog indultunk el. Reménykedtünk, hogy nem találkozunk rajongókkal, és legfőképpen paparazzókkal nem.

Egy 15 perc sétálás után, odaértünk a bál helyszínére. Csak úgy nem sétálhatunk be.
- Hogy akartok bejutni? - kérdeztem a jómadarkra nézve.
- Lefizetjük a biztonsági őröket. - hangzott a nagyszerű válasz Carlos barátunktól.
Mi csak a szemünket forgattuk erre.
- Vagy esetleg, te Bell, bevehetnéd a csáberődet, és szépen kérve, behívnál minket a bálba. - nézett rám Carlos.
Én tiltakoztam ez ellen. De nagy nehezen belementem.Odamentem a biztonsági őrhöz, és Carlost idézve, bevetettem csáberőmet, és sikeresen beengedett minket a bálra. Ahogy beléptünk az ajtón, próbáltunk láthatatlanok maradni, de nem nagyon sikerült. Nem foglalkoztunk senkivel sem. Jól éreztük magunkat. ittunk, ettünk, táncoltunk, hülyéskedtünk, buliztunk. Hajnali 1 óra körül kerültünk vissza a hotelba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése