2013. szeptember 29., vasárnap

35. fejezet

Irány Párizs!

Sziasztok! Tudom, hogy már bőven 1 hónapja lassan nem volt rész, de nyár utolsó heteiben dolgoztam, és nem volt időm semmire sem. Aztán elkezdődött az iskola, és 12. lettem, azaz érettségizni fogok Májusban.
Minden nap fél 3 után jövök haza, és nem a blog a legfontosabb, hanem a tanulás. Remélem azért olvassa még valaki a blogomat. Megpróbálok ezek után minden hétvégén hozni részt. Akár kettőt is ha úgy van ihletem, és időm is. Viszont ennek a blognak lassan vége lesz. De van két másik blogom még. A nevemre rámentek, és kihozza őket!  Kérlek titeket, hogy akik még követnek, olvasnak engem, az írjanak egy komit ide alulra. Nem kell hosszút, csak pár szót, hogy én még olvaslak, vagy ilyesmi! 


Reggel 8 óra környékén ébresztett Louis. hogy 1 óra múlva indul a repülőnk, még mindig nem tudom hová. Kimásztam az ágyamból, bementem a fürdőbe, a ruháimat ledobáltam magamról, és beálltam a tusoló alá.  Most nem akartam sokáig áztatni magamat, mert ha jól tudom, akkor repülővel megyünk, és kb. 1 óra múlva fog indul. Kilépve a szobámba, Louis már boxeralsóban állt előttem, és várt a sorára. Nyomtam egy csókot a szájára, és úgy engedtem fürödni.  Elkezdtem öltözni, abba, amit tegnap már kikészítettem. Nem tudom hová megyünk, és milyen idő lesz ott, ezért hosszúnadrágot vettem fel, felülre egy atlétatrikót, és farmermellényt, valamint az egyik kedvenc tornacipőmet vettem fel. Mire végeztem, Louis is kijött a fürdőből, és elkezdett öltözni.
Lementünk megreggeliztünk gyorsan, megfogtuk a csomagokat, kiléptünk a szállodán, ahol számomra egy ismeretlen kocsi várt.
- Ez meg kié? – kérdeztem csodálkozva.
- Az egyik itteni barátomé. Ideadta, hogy ezzel menjünk. – mondta, majd elvette a bőröndöt a kezemből, és elkezdte bepakolni. 
- Mondjuk repülővel gyorsabb lett volna, és nem kellett volna olyan sokat utaznunk. – gondolkozott el, én meg elkezdtem nevetni, mert olyan hülye fejet vágott közben hozzá.
- Na mind egy is már, induljunk akkor elfelé. – mondta, majd beültünk a kocsiba, és elindultunk még most sem tudtam hová.
Út közben valamikor bealudtam, és csak akkor keltem fel, amikor megálltunk tankolni, pihenni egy kicsit, és enni valamit. Most sem ettem sokkal többet, mint mostanában szoktam, és ezt Louis észre is vette.
- Ez neked kaja volt? A fél fogamra sem volt elég! Egyél nekem normálisan! – fakadt ki kissé Louis, felállt az asztaltól, eltűnt, és mikor visszajött, letette elém egy nagy tál gyros tálat. Sóhajtottam egyet, és Louis őfelsége kedvéért enni kezdtem. Úgy nagyjából a felét megettem. A többit meg Louis bezabálta. Úgy evett, mint aki sosem evett volna. Niall elbújt benne, vagy mi lett vele? Régebben nem bírt volna ennyit enni.
Kajálás után, elindultunk újra, de ismét bealudtam. Nem tudom, lehet a sok kaja miatt.  Arra ébredtem csak fel, hogy megérkeztünk az úti célunkhoz, és a szállodában vagyok, vagyis gondolom, mert Louis most tett le az ágyra.
- Hol vagyunk? – kérdeztem kissé rekedtes hangon.
Nem szólt semmit sem, csak megfogta a kezemet, és az erkélyhez vitt. Kinyitotta az ajtót, és elém tárult valami meseszép látvány. Némán néztem a tájat, aztán hosszas nézelődés után, megláttam az Eiffel Tower-t. Ránéztem Louis-ra, aki csak mosolygott, és engem nézett. Nem szóltam semmit sem, hanem megcsókoltam. Percekig csókoltuk és öleltük egymást, azután kiültünk a teraszra, és gyönyörködtünk a tájban.
- Nem megyünk város nézni? Vagy fáradt vagy, és nincs kedved hozzá? – kérdezte Louis, közben lágyan megsimogatta a karomat.
- Nem bánom, menjünk. – mondtam, majd felálltam a székből. 
A fényképezőgépemet kivettem a bőröndömből, mert fényképezgetni akarok dolgokat.
Elindultunk, és sorba néztük azokat a dolgokat, amik az utunkba estek. Nem sok mindent néztünk, mert kezdtem fáradt is lenni, meg van még 2 egész napunk megnézni a nevezetességeket. 
Visszaérve a hotelbe, felmentem twitterre, és kiraktam egy képet amit ma csináltunk hazafelé jövet.
Vágjunk hülye képet, amikor közös képet akarsz csinálni a szerelmeddel, @Louis_Tomlinson -al Parizs-ban <3
Vacsorázni nem is vacsoráztunk semmit. Jobban mondva, ettünk valami sült szendvicset, de én még éhes voltam.
- Te nem vagy éhes? – néztem Louis-ra.
- Csak egy kicsit. Hozzak valamit? – kérdezte.
- Lemegyek én, és keresek valami kaját. – mondta mosolyogva, nyomtam egy puszit a szájára, majd elindultam le a földszintre a konyhába, valami ennivalóért.
Ugye, mikor ideértünk, én aludtam, és nem láttam mi merre van. Meg az előbb sem figyeltem mi hol van.  Nagy nehezen megtaláltam az ebédlőt. Mivel már fél 9 is elmúlt, senki sem volt lent, aki evett volna. Az egyik pincérhez odamentem, aki az asztalokat szedte lefelé, és megkértem, hogy ami volt vacsora, abból két személynek egy adagot tudna-e adni, mert nem voltunk itt, amikor a vacsora volt.
Szerencsére, kedves volt, és megértő. 15 perc múlva visszatért egy táskával a kezében, amiben a vacsora volt. Megköszöntem, és elindultam vissza a szobánk felé. A szoba számát sem jegyeztem meg annyira, szóval csak halványan emlékeztem rá.  Nagy nehezen, a szobát is megtaláltam.
- Már indulni akartalak megkeresni. – támadott le aggódva Louis
- Nyugi van, itt vagyok! Csak nem emlékeztem a szoba számára, és pár percig itt bóklásztam. – mondtam, közben leraktam a vacsorával teli szatyrot az asztalra. Kipakoltam a táskából, magam elé vettem egy tányért, és ennyi kezdtem. Valami zöldséges rizs volt, tejszínes csirkével, és saláta.
Vacsora után, elmentem megfürödni, én után Louis ment. Közben a twitteren és instagramon lógtam.
Instagram-ra is raktam ki egy képet, amit ma csináltam az Eiffel toronyról.
Paris a szerelem városa az én szerelmemmel.
Még egy kicsit nézelődtem neten, aztán kikapcsoltam a laptopomat, és lefeküdtünk aludni, mert eléggé elfáradtunk ma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése