2013. június 10., hétfő

32. fejezet

Egy normális nap

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Mint látjátok, a blog külseje, kissé megváltozott. Próbálkoztam, ahogy tőlem tellett. Tudom nem lett valami jó, de ennyi tellett tőlem.  Nem nagyon örülök, hogy nem komizott senki sem, de látom ,hogy szavaztatok azért.
Ezt a blogot nemsokára befejezem, viszont már ott van a másik blogom is, amit lehet olvasni és kommentelni.

Jobb oldalt megtaláljátok a linkjét.  A következő részt, csak jövőhéten hozom, ugyanis most van az utolsó hát a suliban és mindenki most irattat mindenből és nem győzök tanulni. Hétvégén meg az osztályommal lesz ilyen főzőcske.


Zayn-t láttam ott egy idegen lánnyal, aki nem Perrie volt.  A közeli gyors kajáldásból jöttek kifelé. Zayn-en volt egy baseball sapka, ami a fejébe volt húzva és a cipőjét tanulmányozta.
Neki nem a fiúkkal kellene lennie? És ki ez a csaj mellette? Nem értem én ezeket a dolgokat. Megvártam, hogy elmenjenek, aztán bementem a stúdióba.   Ez  eléggé fura volt nekem. Majd rákérdezek már a fiúknál.
Belépve, mosolyogva köszönt a pultos Katy. Mosolyogva köszöntöttem én is őt, majd felmentem a 7. emeletre, ahol vagyunk most.
Ma nem vettünk fel dalokat, csak megbeszéltünk pár dolgot. Jövőhéten kezdek egy kisebb koncert körutat. Csak a közeli országokba fogok ellátogatni. Jövőre viszont csinálok egy  egész nagy turnét. Már alig várom.
A legjobban viszont azt várom most, hogy a fiúk hazajöjjenek, mehessünk Louis unokatesója esküvőjére és egy kicsit végre együtt lehessünk.  És nemsokára  3 évesek leszünk. Pont az esküvő után  1 héttel.
Olyan délután fél 1 körül végeztem. Hazafelé menet beültem egy gyorskajáldásba és megebédeltem.
Bár megint nem tudom mi a fene van velem, mert kéretem egy közepes méretű gyros tálat és alig ettem valamit belőle. Becsomagoltattam és elindultam haza. Fél 3 óra volt, hogy hazaértem.  Még Lizz nem volt itthon. Éppen hogy lepakoltam a konyhában, csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt az.
- Igen tessék, itt Isabella Miller beszél! - vettem fel a telefont
- Szia Kicsim, Lou vagyok! - szólt bele szerelmem a túlsó vonalról
- Uram Isten! De jó hallani a hangodat! - mondtam, közben a nappaliba mentem és lefeküdtem a kanapén.
- A tiédet is! - hallottam, hogy mosolyog közben  - Mesélj mi újság van otthon és veled? - kérdezte
- Itthon semmi érdekes. Vagyis egy dolog igen! Ma reggel mikor mentem a stúdióba, láttam  Zayn-t egy idegen csajjal. Neki nem veletek kellene lennie? És mi van Pezz-el? - kérdeztem  - Egyébként velem sincsen semmi sem. - mondtam
-  Te nem tudod, hogy szakítottak egymással? Még apud temetése után! - válaszolt kérdéseimre
- Nem tudtam képzeld! Ki sem mozdultam itthonról abban az időszakban. - mondtam kissé mérgesen  - Szegény Pezz, most biztosan nagyon ki van! - mondtam lekonyult szájjal
- Hát nem tudom! De lehet csak szünetet tartanak vagy én nem tudom mi van velük. Nem mond egyikük sem semmit sem. - sóhajtott a végén egyet
Még majdnem vagy 2 óra hosszát beszélgettünk mindenféléről, ami az eszünkbe jutott éppen. Kicsit drága lesz a számla, de nem bántam.  Lizz is már hazaérkezett idő közben. Megmelegítette a kaját amit hazahoztam, majd leült mellém a kanapéra és bekapcsoltuk a tv-t meg közben beszélgettünk.
Neki is lesz egy kisebb koncertkörút mint nekem is. Csak neki hamarabb kezdődik mint nekem, szóval nem nagyon leszünk itthon.
Azt mondta, hogy ma lett kész az egyik új klipje, aminek a zenéje meg van egy ideje. Ma került fel a hivatalos YouTube oldalára. Egy duett egy sráccal. Szerintem nagyon jó lett. Mint a szám, mint a klip is.

Ezek után, még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntünk egymástól és mindenki felment a szobájába.
Letusoltam, felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyamba és próbáltam aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése