6. fejezet

Szabadnap

Sziasztok! Meghoztam a következő rész, bár nem nagyon sok örömmel. Csalódtam bennetek nagyon is. Látom mennyien olvassátok és mennyien szavaztok alul a részről, de sehol egy komment. Nem kérem, hogy kisregényeket írjatok.Elég nekem egy-két szó.Kérlek titeket ehez a részhez írjatok kommentet.

Reggel szokásosan keltem fel, de valahogyan olyan rossz érzésem támadt. Kinyitottam a szemeimet, ránéztem az órára, ami 10 órát mutatott.  Kipattantam az ágyból és rohantam át Beth szobájába, hogy elkéstünk, és igyekezzen, de nem találtam ott. Leszaladtam a nappaliba, a konyhába, de sehol sem találtam.  Megpillantottam egy papírlapot a konyhapulton.

Direkt nem ébresztettelek fel. Láttam rajtad tegnap este mennyire elfáradtál és ezért nem ébresztettelek fel. Pihend ki magad. A főnöknek is szóltam, hogy nem érezted jól magadat, ezért nem jössz be dolgozni. Majd vásárolj be, mert üres a hűtő.                  Puszi, Beth

Én meg itt szaladgáltam a házba, mint a mérgezett egér, tök feleslegesen. Nem baj, legalább egy nap itthon lehetek és kipihenhetem magamat. Kidobtam a levelet a kukába, majd felmentem a szobámba. Megigazítottam az ágyamat, felöltöztem, majd leültem az ágyra a laptoppal az ölembe.

Megnéztem az e-mailjeimet. Jött egy pár, de ami fontos, az anyu, a keresztapukám és az unokatesóm.

Drága Kincsem!  Remélem, jól érzed ott kint magadat. Mindig gondolunk rád apáddal. Ha bármire szükséged van, csak írj nyugodtan. Hiányzol nagyon!                 Sokszor ölel, szüleid

Rögtön válaszoltam is nekik!

Sziasztok!  Igen jól érzem magam! Minden nagyon jó itt. Már munkám is van. Ott dolgozom ahol Lizzy, egy kávézóba. Szóval pénzt nem kell küldenetek, lesz itt.  Ti is hiányoztok és gondolok rátok!   Puszil, lányotok

A következő keresztapu volt.

Helló Bell!  Hallottam édesanyádéktól, hogy itt vagy kint LA-be. Ha majd ráérsz, akkor lejöhetnél hozzám pár napra. Rég láttalak már és jó lenne találkozni kicsit és együtt lógni. Majd hívj fel!  Jackson

Hali Jack!  Igen ez igaz itt vagyok kint! Hát talán hétvégén elmegyek és akkor ott is maradok majd. De még hívni foglak előtte.    Puszi, Bells

Az utolsó pedig az unokanővéremtől van.

Helló Csajos!   Hogy vagy? Rég láttalak! Vége már a sulinak?  Ha ráérsz és anyudék is megengedik, gyere kis pár napra hozzám. Bár most eléggé elfoglalt vagyok, de rád mindig van időm J
Szóval, majd írj, ha jó lesz!   Puszi, Demz

Szia, Szépségem! Meg vagyok! És te?  Hála az égnek már vége van. Igen rég láttuk egymást.  Az a helyzet, hogy most kint vagyok egész nyáron LA-ba. Anyuék nagy nehezen, de elengedtek. Most dolgozom, de kérhetek pár nap szabit és elmegyek nálatok vagy te jössz majd el hozzánk. Majd ami jó lesz mind a kettőnknek. Majd hívlak.  Millió puszi, Bells

Miután elküldtem az utolsó választ is, a hasam jelezte, hogy éhes, így lementem a konyhába. Összedobtam egy szendvicset,majd vissza felmentem a szobámba. Miközben ettem, megnéztem a híreket és a twitter-emet is.  Most látom, csak, hogy Demi lett az egyik új mentor az x-faktor –ban.
Szerintem nagyon ügyes lesz és megmondja majd a véleményét mindenkinek. Büszke vagyok rá.
Írtam is neki egy twitt-et.

@ddlovato te egyre jobb és jobb vagy J Csak, így tovább!  

Miután megettem a szendvicset, csörögni kezdett a telefonom!

-           Igen tessék!- szóltam bele

-           Helló! Itt Niall beszél!- szólt bele

-           Miben segíthetek? –kérdeztem tőle

-           Te mióta ismered Demi Lovato-t? –kérdezte tőlem

Ezen elnevettem magamat. Mondta, hogy mennyire szereti Demi Lovato-t és szeretne vele majd találkozni egyszer.

-           Az unokanővérem, szóval elég rég óta ismerem. – mondtam mosolyogva és vártam mit mond erre, de nem szólt senki sem bele.

-           Hahó Niall …itt vagy? –kérdeztem

-           Liam vagyok! Niall most nem tud megszólalni. – szólt bele

-           Ömm… oké! De ezért hívott fel? És honnan tudja a számomat? tudtommal senkinek nem adtam meg. –kérdeztem tőle

-           Fogalmam nincsen! Talán Louis-tól van meg neki.  És el szeretnénk hívni titeket egy kirándulása ma délután. Ráértek? –kérdezte

-           Én ráérek, de Lizzy dolgozik. Ő nem tud jönni. Szóval be kell érjétek velem. – mondtam

-           Jó rendben. Olyan 2 óra múlva érted megyünk. Addigra készülj el. Szia! – köszönt el, majd lerakta 

Visszapillantottam a laptopomra, ahol Demi válaszolt is.

@bells_miller te is olyan jó, vagy mint én : D Hallani akarom azt a csodaszép hangodat.
@ddlovato ígérem hamarosan hallani is fogod J

Kiléptem mindenből, majd kikapcsoltam a laptopot. Levittem a tányért, majd elmostam. Eszembe jutott, hogy el kellene menni a boltba. Így becsuktam a házat és elindultam a boltba. Egy 10 percnyi sétára volt egy kis bolt. Ott bevásároltam mindent, ami kellhet, majd hazamentem. Hazaérve, bementem a konyhába, majd leraktam a szatyrokat az asztalra és elkezdtem kipakolni belőle. Miután végeztem, felmentem a szobámba készülődni. Ami rajtam volt ruha az jó volt, csak felhúztam az egyik kedvenc tornacipőmet, hajamat felfogtam telefon a zsebbe és készen is voltam. Lementem a nappaliba és ott vártam a fiúkat. Írtam egy levelet Beth-nek, hogy ne aggódjon értem, ha nem találna itthon mikor hazajön.  Miután megírtam a levelet és kiraktam a hűtőre, akkor dudáltak a fiúk. Bezártam a házat, majd beszálltam a fiúk nagy fekete kocsijába. Louis vezetett, Niall ült mellette, hátul meg  Zayn, Harry és Liam ültek hátul.
Sziasztok! – köszöntem nekik
Hali! – köszöntek egyszerre
Niall jobban vagy már? –kérdeztem a szőke fiútól 

      Igen már meg vagyok. –mondta hátrafordulva és mosolyogva

Az út további része csendben telt. Csak a fiúk szólaltak meg néha. Én csendben ültem és bámultam kifelé az ablakon.  
  Hová megyünk? –kérdeztem meg egy idő után 
 Majd meglátod. – mondta mosolyogva, majd rám kacsintott
Nem szóltam semmit sem, csak néztem továbbra is ki a fejemből és vártam,hogy megérkezzünk.
Kb. egy fél órás kocsikázás után, végre megérkeztünk a helyszínre. Egy csodaszép vízeséshez. Én még életemben nem láttam ilyen szép vízesést. Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk a vízesés felé, ami előtt egy újbóli fél órás úton kellett menni, hogy odaérjünk.  Miután odaértünk, alig volt időm pihenni, a fiúk azt akarták, hogy másszunk fel a tetejére, hogy onnan is megnézzük ne csak alulról.

- Ti meg vagytok hibbanva?  – kérdeztem tőlük Tudjátok mekkora magas az? És nézzétek meg milyen sziklákon kell felmászni. Én oda fel nem megyek. – mondtam mérgesen
Az már biztos, hogy én oda fel nem megyek. Mi van, ha valaki leesik? Csúszósak azok a kövek nagyon is.
- Ugyan már Bell. Jó lesz az meglátod majd.  Gyere már léci. – mondta mosolyogva Niall, közben megfogta a vállamat.
Nagyot sóhajtottam, majd megfogtam a kezét, amivel a vállamat fogta.
- Egyszer a jó szívem a sírba fog vinni esküszöm. –mondtam, majd elindultam a fiúk után felfelé oldalt.
Én mentem leghátul, mögöttem meg Harry ment. Liam ment elől mert ő a csapat esze. Ő mindent tud.  Mikor végre az első pihenőhöz értünk, rögtön szóltam, hogy álljunk meg kicsit pihenni. Egy 15 perc pihenő után indultunk volna tovább, de megcsúsztam az első kövön és ráestem a bal lábamra. Próbáltam felállni, de nem nagyon ment. Mondtam neki, hogy hagyjanak itt egyedül ők menjenek tovább, de nem engedték. Itt hagyták nekem Louis-t, mondván vele nem fogok unatkozni.
Egy darabig csendben ültünk, de aztán mind a ketten egyszerre szólaltunk meg.
- Kezd te! –mondta
- Mesélj valamit magadról. – kértem
- Hölgyeké az elsőbbség. – mondta mosolyogva
-  New York-ban születtem és ott is élek a szüleimmel. Testvérem nincsen, egyke gyerek vagyok. Idén Májusban végeztem el a középiskolát. Nagy nehezen, de elengedtek ide LA-be. Beth-el régóta ismerjük egymást. Neki van egy bátyja. Szeretek énekelni, gitározni és néha táncolni is. Van egy tetoválásom a nyakamon és van egy a lapockámon is. Szeretnék majd énekesnő vagy táncos egyszer. – meséltem magamról neki.
- Én Doncaster-ben születtem. 4 húgom van.  A szüleim egy éve váltak el. 2010-ben jelentkeztem az x- faktorba, egyénileg, de nem jutottam tovább. Simon összerakott minket a fiúkkal és így lettünk One Directon. A 3. helyezést értük el. Imádok zenélni és a fiúkkal lenni. A fiúk a banda bohócának tartanak. Én vagyok a legidősebb. Imádom a csíkos felsőket és a hózentróger-t.  Ja és ritkán hordok zoknit. Kb. ennyi lenne. – mondta mosolyogva
Ezután még beszélgettünk jó pár dologról. Például, hogy hogyan szerettük meg a zenélést. Miután a fiúk megérkeztek, valahogyan engem le kellett vinni. Én mondtam, hogy leugrálok fél lábon, de nem engedték. Zayn felvett a hátára és levittek engem. Ahogyan leértünk, ott már leszálltam a hátáról és egyedül mentem a kocsiig. Ott beszálltunk és irány a kórház.  A kórházig majd meg vesztem, ugyanis elkezdett jobban fájni a bokám, nem is kicsit. Beérve a kórházba, Lous felvitt az ölébe. Ott megint várni kellett, hogy sorra kerüljek. Ott ültünk a váróba még vagy 20 percet, mire behívtak. A fiúk nem jöhettek be velem. Kicsit féltem, hogy mit fognak majd mondani. Elmondtam, hogy mi történt velem, majd megnézte a lábamat. Csináltak egy röntgent róla, hogy megnézzék nem-e tört el. Sajnos viszont eltörött.  1hetes fekvő gipsz aztán meg 2 hetes járó. Begipszelték a lábamat, ideadták a papírokat, majd kimentem a fiúkhoz.
Nem szóltam semmit sem, mert elfáradtam nagyon és a lábam is fáj. A fiúkra támaszkodva, lementünk a kocsiig, onnan meg hazavittek. Bár még ők szerették volna, ha elmegyek náluk egy kicsit, de nem volt már kedvem semmihez sem.  Hazavittek a fiúk, majd besegítettek a házba.Már Beth otthon volt. Nem örült annak, amit látott. Leültünk mindannyian a nappaliba. Én lefeküdtem a kanapéra és egy párnát raktam a lábam alá. Elmeséltünk mindent Beth-nek, hogy mi történt. Jobban mondva a fiúk meséltek, én csendes üzemmódban voltam.  Még egy darabig itt voltak a fiúk, aztán felbicegtem a szobámba, megmosdottam úgy ahogy tudtam, felvettem az aló ruhámat, majd befeküdtem az ágyba és aludtam is.