1. fejezet

Sziasztok! Megérkezett az első fejezet! Nem lett valami nagy durranás, de kezdésnek megfelel ez is. Kérek mindenkit, hogy aki elolvassa az légy szíves írjon kommentet is. Nekem nagyon fontos ez! by - Lena


A kezdet





-Kérem kapcsolják be az öveiket, a gép hamarosan felszáll. - hallatszott a hangos bemondóból egy női hang
Még sosem ültem repülőn és kicsit félek is tőle. Los Angeles-be utazom a legjobb barátnőmhöz, egész nyárra.
Anyuék nagy nehezen elengedtek egyedül. Nem akartak, de addig nyúztam őket, míg nem elengedtek.
Egy darabig néztem a tájat, majd elaludtam. A sztyuárdesz ébresztett fel,hogy nemsokára szállunk le.
Izgatottan vártam, hogy  szállunk lefelé és végre láthatom a legjobb barátnőmet. Ahogy leszálltunk és felvettem a táskáimat, rögtön mentem is, hogy láthassam a barátnőmet. Ahogy a nagy tömegben megláttam, nem törődve semmivel sem, a táskáimat ledobtam és örömömben odaszaladtam hozzá,majd a nyakába borultam.
- Hiányoztál nagyon Lizzy! - mondtam neki mosolyogva, majd megpusziltam az arcát
- Te is nekem Rose! Gyere menjünk! - mondta ő is mosolyogva, majd felvettük a táskáimat, bepakoltunk a kocsijába, majd elindultunk hozzá
1 óra kocsikázás után megérkeztünk hozzá. Míg ő kinyitotta a házat, én addig kivettem a táskáimat a kocsiból. Nem túl nagy házban lakik, de pont megfelelő neki. Első utunk az emeletre vezetett, hogy megmutassa a szobámat. Nem túl nagy szobát kaptam, de erre a pár hónapra pont elegendő nekem.
A falak kékek voltak és lila virágok voltak pár helyre felfestve. Volt egy franciaágy, tőle jobbra volt egy íróasztal, az mellett jobbra egy nagy szekrény és volt egy fürdőszoba is.
Köszönés képen megöleltem Lizzy-t,majd ő lement valami ebédet főzni, én meg nekiálltam kipakolni a cuccaimat. Egy 1 és fél óra alatt végeztem is a kipakolással, aztán lementem a konyhába megnézni Lizzy, hogy halad az ebéddel. Pont készen volt mikor leértem. Leültünk az asztalhoz, majd enni kezdtünk. Közben beszélgettünk, hogy mik történtek velünk azóta mióta nem láttuk egymást. Mondta, hogy dolgozik egy kávézóban pultosként és ma is mennie kell dolgozni délutánra, de ad egy kulcsot, ha netán elmegyek várost nézni, akkor legyen mivel becsuknom a házat.  Fél 3 volt és neki 3-ra kellett mennie. Mondtam, hogy majd elrakok mindent meg elmosogatok is. Miután elment Lizzy, elpakoltam, elmosogattam ,majd leültem a nappaliba tv-t nézni. Nem nagyon ment semmi jó sem. Egy darabig hallgattam a zenecsatornát, majd arra jutottam, hogy elmegyek várost nézni inkább. Felmentem a szobámba, letusoltam, felöltöztem, becsuktam a házat, majd elindultam valamerre. Hosszas gyaloglás után, elértem egy parkhoz. Mindenütt szerelmespárok voltak, meg játszó gyerekek, vagy kutyával játszó emberek. Leültem az egyik padra és néztem a tájat.
Közben gondolkoztam is pár dolgon. El sem hittem, hogy itt ülök Los Angeles-ben a parkban egy padon és a legjobb barátnőmhöz elengedtek egyedül. Meg még hasonló pár dolgon agyaltam. Lassan kezdett sötétedni. Észre sem vettem ebben a nagy gondolkozásban. Visszaindultam a házunkhoz, remélve, hogy hazatalálok és nem tévedek el.  Persze amilyen a szerencsém, eltévedtem. Mentem egy darabig, majd megláttam két fiút. odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! Nem tudnátok nekem segíteni? - kérdeztem tőlük
- Szia! - köszöntek  Mond mibe kell? - kérdezte az egyikőjük.
- Még új vagyok itt és nem tudom merre kell haza mennem. - mondtam
- Mi az utca neve? - kérdezte az előbbi srác
Egy kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott a címe.
- Bandini Blvd 32.- mondtam meg neki
- Oké gyere hazakísérlek. - mondta nekem a srác  Egyébként Ryen vagyok. - mutatkozott be a fiú
- Én meg Rosabell. - mutatkoztam be neki
Egy darabig csak mentünk egymás mellett, majd elkezdtünk ismerkedni. Elmeséltem neki,hogy hogyan kerülök ide ebbe a nagy városba. Azután mesélt ő is magáról, elég sok mindent. Olyan 20 percet sétálhattunk csak, mert megérkeztünk a házunkhoz. Megismertem Lizzy kocsiját. Biztos kapok a fejemre majd.
- Hát azt hiszem megérkeztünk. - mondtam Ryen-ek a kapu előtt  Köszönök szépen mindent! Ha te nem lettél volna, akkor nem tudom hogyan találtam volna haza. - hálálkodtam neki
- Igazán nincs mit köszönnöd! Szívesen tettem. Innen amúgy sem lakom messze. Ha gondolod, itt a telefon számom. Ha beszélgetni támad kedved, nyugodtan hívj csak fel. - mondta mosolyogva, majd átnyújtott egy kis papírdarabot
- Jó ígérem hívni foglak! - mondtam neki mosolyogva és elvettem tőle a kis papírkát  Akkor én megyek is. A barátnőm biztosan már keres. Még egyszer köszönök mindent. Szia! Jó éjszakát! - köszöntem el tőle, majd bementem a házba.
Beérve a házba, Lizzy rögtön letámadott, hogy merre voltam ilyen sokáig és a telefonomat miért nem kell vinni magammal. Megnyugtattam, hogy nem esett semmi bajom sem és szerencsémre Ryen elkísért idáig. Megvacsoráztunk, majd mind a ketten felmentünk a szobánkba aludni. Ugyanis elfáradtam ma, az utazásba is és ebbe a bolyongásba is.