3. fejezet

Sziasztok! Nem is tudjátok,hogy mennyire örültem ennek az 5 kominak! Nagyon jól esett! Sajnálom,hogy nem volt eddig,de szarakodott a gépem is és a sok tanulás is lefoglalt. Na,de remélem tetszik a rész és megint sikerül 5 komi!Zene most nem az elején lesz,hanem a rész közben! A versenyt hamarosan lezárom. Aki szeretne jelentkezni,az tegye még meg!

Stúdió?

Reggel nem nagyon akartam felébredni. Nem nagyon volt kedvem,ma munkába menni,de mivel én döntöttem el,hogy nem lustálkodni fogok,hanem dolgozni,ezért muszáj mennem dolgozni. Nagy nehezen kimásztam az ágyból,beballagtam a fürdőszobába,megmosdottam,majd felöltöztem. Hajamat megfésültem és lófarokba fogtam,majd lementem a konyhába.

 Lizzy már lent volt és reggelit készített magunknak. Vajas pirítóst ettünk, narancslével. Miután megreggeliztünk, becsuktuk a házat,majd elindultunk dolgozni.
Ahoz képest,hogy ez az első napom itt,nagyon jól dolgoztam azt hiszem.Vendégek sem voltak annyira sokan,ezért a főnök elengedett minket Lizzy-vel  1óra után. Hazaérve egyből megtámadtam a konyhát.Éhes voltam nagyon is.Egy tányért megpakoltam pár gofrival,megkentem nutellával őket és mellé tejszínhabos csokit raktam,majd felmentem vele a szobámba.
Leültem az ágyra,bekapcsoltam a laptopomat,közben enni kezdtem,míg vártam. Bekapcsoltam pár zenét,majd felmentem msn-re,hátha fent van valaki az otthoniak közül. De senki ismerős nem volt fent,csak egy valaki aki most fett fel. Rá is írok.

Bellus: Bocsáss meg,hogy zavarlak,de ki vagy?

CarrotBoy: Szia! Louis vagyok :)

Bellus: Ohh,szia. Mesélj mi újság?

CarrotBoy: Csak a szokásos.Nyomattuk az interjúkat.

Bellus: Ez van,sztárnak lenni sem egyszerű! :P De nekem ma volt az első munkanapom és határozottan nagyon jó voltam! :D

CarrotBoy: Gratula! De emlékszem valami... :P Egyszer említetted,hogy dalokat írsz...

Bellus: Pedig reméltem elfelejted :P

CarrotBoy: Ne bízd el magad! Most szépen megmutatsz nekem egyet :D

Bellus:  Mit teszel akkor, ha nem mutatom meg? :$

CarrotBoy: Tudom hol laksz! :P :D

Bellus: Elköltözöm! Na jó...Egyet mutatok...

CarrotBoy:  Köszi :)  

 Gyorsan megkerestem a mappát amiben a zenéim voltak.Kiválasztottam egyet ami úgy elfogadható volt.Aztán már küldtem is át neki. Pár perc múlva miután átment,írtam is neki.

Bellus: Szörnyű mi?

CarrotBoy: Most viccelsz? Harry is elolvasta és ő is így vélekedik.Szóval KURVAJÓ LETT!!! :D

Bellus: Harry? Atyám,de mindegy! 

CarrotBoy: Jó lett! De arra gondoltunk,hogy mi lenne ha átjönnétek Lizzy-vel egyszer, megismerném őt meg akkor a bandával is találkozhatnátok.

Bellus: Hát nem is tudom...

CarrotBoy: Kérlek szépen!Ígérem jók leszünk :D XDDD

Bellus:  Még meglátom. Addig Lizzy-t is beavatom ebbe.

CarrotBoy: Rendben van! Akkor még kereslek majd! Most viszont megyek mert a fiúk menni akarnak valamerre! További szép napot! Hy!

Bellus:  Neked is! Szia!

Gyorsan kiléptem mindenből,majd leszaladtam a nappaliba megkeresni Lizzy-t. A kanapén ült és nézte a tv-t,de félig már aludt elfelé.Szegénykém elfáradt. Odamentem,majd lehuppantam mellé.amire felébredt. 

-Ne haragudj nem akartalak felébreszteni,csak szeretnék valamit kérdezni. -mondtam neki miután "felébredt".

-Szóval Louis,tudod aki leöntött kávéval,vele beszéltem az előbb és azt mondta,hogy ma ha ráérünk,menjünk el hozzájuk és megismerhetnénk egymást! Na mit szólsz hozzá?- hadartam el gyorsan a tényeket 

- Felőlem! - vonta meg álmosan a vállát. De had aludjak egy kicsikét!Majd kelts fel előtte!-mondta kómásan,majd eldőlt a kanapén és már aludt is.
Betakartam,majd felmentem vissza a szobámba. Írtam egy sms-t Louis-nak,hogy benne van Lizzy,ha nekik ma jó akkor mehetünk. Miután elküldtem az üzenetet,míg vártam,hogy visszaírjon, elmentem letusoltam,hajat mostam és kerestem valami normális ruhát.

Felöltöztem,majd a hajamat megszárítottam és kivasaltam.Felkentem egy kis sminket,a dolgaimat beleraktam egy táskába és készen is vagyok. Közben jött egy üzenet Louis-tól,hogy most mehetünk is náluk.A címet is leírta. Beraktam a táskába a mobilomat,majd lementem felkelteni Lizzy-t. Már a kanapén ült és ébredezgetett.
-Menjünk!Louis megadta a címet is!-mondtam,miközben odamentem hozzá.
Bezártuk a házat,majd elindultunk kocsival hozzájuk. Egy jó 20 perc alatt meg is érkeztünk.
Kimásztunk a kocsiból,majd becsengettünk. Miután valaki ajtót nyitott,bementünk. Szép kis házban élnek. Bementünk a nappaliba,majd leültünk a fiúkhoz. Louis bemutatott engem a többieknek és én is bemutattam nekik Lizzy-t. 
Elkezdünk beszélgetni, úgy mindenféléről,de kb egy óra múlva megszólalt a fiúk telefonja,hogy be kell menniük a stúdióba. Mi menni készültünk volna haza,de azt mondták menjünk velük. Nagy nehezen belementünk és elmentünk velük.
Egy nagy épületbe mentünk,ahol mindenfélének a székhelye volt. Zenészeknek stúdió,színészeknek casting és pár újság is itt tanyázott. Bementünk az épületbe,majd fel a legtetejére.Ott volt a stúdió. Mi ketten Lizzy-vel,inkább kint leültünk és csendben hallgattuk őket. Ahogy hallgattam őket, megtetszett az a két szám amit énekeltek.
Miután végeztek,már megörültem,hogy végre mehetünk vissza ismerkedni,de túl hamar ittam a medve bőrére.Louis elővett egy papírlapot,odaadta a hangmérnök csávónak,aztán pedig rám mutatott,hogy menjek be. Aj jaj,ez nem látszik valami jónak. Ránéztem Lizzy-re,aki csak bólogatott,hogy menjek be. Nagy levegőt vettem,majd bementem
-Igen mit szeretnél Louis? - kérdeztem félve tőle
Ő nem szólt semmit sem,csak az előbbi papírlapot a szemem elé rakta. Az a dalom volt rajta, amit még délután mutattam neki.
- És én mit kezdjek most ezzel? És mit keres ez nálad?- kérdeztem sorba tőle
- Énekeld fel!-mondta mosolyogva
Bennem az ütő is megállt. Mi az,hogy énekeljem fel? Soha nem énekeltem sok ember előtt, főképp nem egy híres fiúbanda előtt. Lizzy-re néztem,hogy csináljon már valamit,de csak értelmetlen fejet vágott. De mi van ha rosszul énekelem el? És kiröhögnek vagy valami? Nagy nehezen,de végül eldöntöttem,feléneklem.
-Jól van elénekelem!-mondtam halkan,majd elvettem Louis kezéből a papírt.
Bementem abba a részbe ahol a mikrofon van,odaálltam elé,a fülhallgatót felvettem,majd vártam,hogy  jöjjön a zene és énekelni kezdjek.

2.fejezet

Sziasztok! Egy kicsit csalódtam bennetek! Azt hittem, ha olvassátok ennyien, akkor legalább írtok egy komit. Nem kérek és nem is kértem, hogy kisregényeket kelljen írnotok, csak egy-két szó is megteszi nekem. Jó avagy Nem jó!  Nem nagyon volt kedvem, de felraktam a részt! A következőhöz minimum 5 komit kérek! FONTOS ez a számomra! És indul egy verseny is. Ezt megtaláljátok a fejdísz alatt lévő kis "fűl"-ben. Valamint most már megtalálható az oldal hivatalos videója is, jobb oldalt.


A kávés incidens



Reggel arra keltem fel, hogy a nap a szemembe süt. El is felejtettem tegnap behúzni a sötétítőt. Kómásan kimásztam az ágyból, majd behúztam a függönyt és visszafeküdtem az ágyba még lustálkodni egy kicsit.
Megnézve az órát, már fél 9 óra volt. Még vagy 10 percig feküdtem, aztán kimásztam az ágyból. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem valami kényelmes ruhába, aztán lementem a földszintre.

A konyhába az asztalon egy levél fogadott :
Elmentem dolgozni! Remélem nem fogsz mászkálni össze - vissza ,hogy aztán ne találj haza! Sajnos 4 óráig dolgozom és nem tudok elmenni ebédelni sem. Ezért ha tudsz akkor kérlek hozzál el nekem valami ebédet. Leírom a címet a lap aljára. Nincsen messze, szóval el tudsz jönni. De előtte kérdezd meg a tegnapi barátodat! Ő itt él és tudja merre van ez a kávézó!  Köszi előre is az ebédet, Puszi: Lizzy

Elmosolyodtam azon amit írt.Úgy gondoltam, majd ha reggeliztem, felhívom Ryen-t. Szétnéztem, hogy milyen kaja van itthon. Gofrit készítettem magamnak. Kb 30 perc alatt meg voltam velük. Nem sütöttem sokat, csak annyit amennyit meg bírok enni. Miután megreggeliztem, elmosogattam, majd felhívtam Ryen-t.
- Helló Rose vagyok!.....Ráérsz most egy kicsit?......Akkor egy 25 perc és ott vagyok! Szia! - köszöntem el tőle, majd kinyomtam a telefont
Azt mondta, hogy segít odatalálni, úgy is megy arra. Valami kaját össze kéne dobnom Lizzy-nek. A tegnapi spagetti jó lesz meg még maradt pár gofri. Kivettem a hűtőből, beleraktam egy serpenyőbe, majd megmelegítettem. Beleraktam egy ételesbe, mellé a gofrikat, beleraktam egy táskába, mobilt a zsebbe, majd becsuktam a házat és elindultam az elágazáshoz, ahol Ryen vár engem. Mikor odaértem, ő már ott volt.
Köszöntünk egymásnak, majd elindultunk egymás mellet az úton, közben beszélgettünk. Kb vagy  20 perc sétálás után, megérkeztünk a kávézóhoz. Megköszöntem, hogy elkísért ,aztán ő tovább ment, én meg bementem a kávézóba. Kicsit sokan álltak a pultnál, így leültem egy üres asztalhoz és vártam. hogy szabad legyen a pult és odamehessek Lizzy-hez. Mikor már csak vagy 3-an álltak ott, odamentem a pulthoz.
- Helló! Látom ide találtál! - mondta Lizzy mosolyogva
- Hali! Amint látod igen. -  mondtam neki mosolyogva  Hová rakjam ezt?-kérdeztem tőle, majd a kezemben lévő táskára mutattam.
- Gyere hátra a raktárba, ott megeszem és közben mesélsz nekem.- mondta, majd megindult valamerre, én meg követtem őt.
Egy hosszú folyosón mentünk végig, míg nem elértünk egy nagy ajtóhoz. Azon bementünk,a helyiség egyik sarkában, volt egy  kis konyha szerűség meg egy asztal,székekkel. Leültünk az asztalhoz és míg Lizzy evett, én meséltem neki. Azt mondta, hogy ha lenne kedvem dolgozni, míg itt vagyok akkor itt dolgozhatok. Úgy is keresnek most még egy pincért. Mondjuk nem konyítok a pincérséghez semmit sem,de elvállaltam a munkát. Szóval reggel kezdek itt dolgozni. Legalább míg itt vagyok, nem fogom mereszteni a hátsómat otthon ülve és bámulni a tv-t. Még beszélgettünk egy darabig,majd  Lizzy visszament dolgozni, én meg indultam volna haza, de valaki nekem jött és a kávéját rám borította.
- Jaj ne haragudj! Nem láttalak!- kértem bocsánatot
-  Semmi baj! A felsőd! Ne haragudj! - kért ős is bocsánatot
- Semmi baj! Megesik az ilyen!- mondtam  Lizzy nincs egy felsőd? - szóltam oda barátnőmnek
- Auccs..... nem nincsen  bocsi! - mondta fanyali képet vágva a pólómat nézve
- Jó, mind egy már. Amúgy is mentem volna haza. - mondtam
- De így nem mehetsz végig a városon. Had vigyelek haza. Nyugi nem rabollak el. - mondta a fiú mosolyogva
- Jó nem bánom. -mondtam, aztán elköszöntem Lizzy-től, beültünk a kint álló kocsijába, majd elhajtottunk
Az úton végig nem szóltunk semmit sem, csak annyit szóltam, hogy merre lakom és ő ment arra. Egy 10 perc alatt meg is érkeztünk a házunkhoz.
- Hát köszönöm a fuvart. - mondtam  Jaj a kávéd. Miattam borult ki. Gyere be és készítek neked egyet. - ajánlottam fel neki mosolyogva
- Ugyan semmiség. Hát ha már kaptam egy ilyen ajánlatot, nem halasztom vissza. - mondta mosolyogva ő is
Kiszálltunk a kocsiból, kinyitottam a házat, majd bementünk. Mondtam neki ,hogy üljön le én felszaladok és átveszem a felsőmet. Így is lett. Felszaladtam a szobámba, majd az első pólót kivettem a szekrényből, a foltosat be a szennyesbe, a tisztát meg felvettem.

Amint meg voltam, szaladtam is le a fiúhoz.
- Még be sem mutatkoztam! Rosabell Miller, de inkább csak Rose!- nyújtottam mosolyogva a kezemet
-  Szép név! - bókolt nekem  Louis Tomlinson! - megfogta kezemet, majd óvatosan kezet ráztunk
Egy darabig fogtuk egymás kezét, nem tudom miért. Talán a szeme megbabonázott. Miután elengedtük egymás kezét, bementem a konyhába. Feltettem a kávét főzni, közben kikészítettem a csészéket és a hozzávalókat. Miután lefőtt a kávé, kiöntöttem a csészékbe, majd leraktam az asztalra, Louis elé az egyiket, a másikkal meg a kezemben leültem mellé a székre. Rengeteg mindenről beszélgettünk. Ami épp az eszünkbe jutott.  Annyira belemerültünk az ismerkedésbe, hogy észre sem vettük, hogy elrepült az idő. Már  fél 7 volt.
Elköszöntünk egymástól, majd ő hazament, én meg vártam haza Lizzy-t. Megvacsoráztunk, majd hulla fáradtan, felmentem a szobámba, letusoltam, felvettem alvós ruhámat, majd bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

1. fejezet

Sziasztok! Megérkezett az első fejezet! Nem lett valami nagy durranás, de kezdésnek megfelel ez is. Kérek mindenkit, hogy aki elolvassa az légy szíves írjon kommentet is. Nekem nagyon fontos ez! by - Lena


A kezdet





-Kérem kapcsolják be az öveiket, a gép hamarosan felszáll. - hallatszott a hangos bemondóból egy női hang
Még sosem ültem repülőn és kicsit félek is tőle. Los Angeles-be utazom a legjobb barátnőmhöz, egész nyárra.
Anyuék nagy nehezen elengedtek egyedül. Nem akartak, de addig nyúztam őket, míg nem elengedtek.
Egy darabig néztem a tájat, majd elaludtam. A sztyuárdesz ébresztett fel,hogy nemsokára szállunk le.
Izgatottan vártam, hogy  szállunk lefelé és végre láthatom a legjobb barátnőmet. Ahogy leszálltunk és felvettem a táskáimat, rögtön mentem is, hogy láthassam a barátnőmet. Ahogy a nagy tömegben megláttam, nem törődve semmivel sem, a táskáimat ledobtam és örömömben odaszaladtam hozzá,majd a nyakába borultam.
- Hiányoztál nagyon Lizzy! - mondtam neki mosolyogva, majd megpusziltam az arcát
- Te is nekem Rose! Gyere menjünk! - mondta ő is mosolyogva, majd felvettük a táskáimat, bepakoltunk a kocsijába, majd elindultunk hozzá
1 óra kocsikázás után megérkeztünk hozzá. Míg ő kinyitotta a házat, én addig kivettem a táskáimat a kocsiból. Nem túl nagy házban lakik, de pont megfelelő neki. Első utunk az emeletre vezetett, hogy megmutassa a szobámat. Nem túl nagy szobát kaptam, de erre a pár hónapra pont elegendő nekem.
A falak kékek voltak és lila virágok voltak pár helyre felfestve. Volt egy franciaágy, tőle jobbra volt egy íróasztal, az mellett jobbra egy nagy szekrény és volt egy fürdőszoba is.
Köszönés képen megöleltem Lizzy-t,majd ő lement valami ebédet főzni, én meg nekiálltam kipakolni a cuccaimat. Egy 1 és fél óra alatt végeztem is a kipakolással, aztán lementem a konyhába megnézni Lizzy, hogy halad az ebéddel. Pont készen volt mikor leértem. Leültünk az asztalhoz, majd enni kezdtünk. Közben beszélgettünk, hogy mik történtek velünk azóta mióta nem láttuk egymást. Mondta, hogy dolgozik egy kávézóban pultosként és ma is mennie kell dolgozni délutánra, de ad egy kulcsot, ha netán elmegyek várost nézni, akkor legyen mivel becsuknom a házat.  Fél 3 volt és neki 3-ra kellett mennie. Mondtam, hogy majd elrakok mindent meg elmosogatok is. Miután elment Lizzy, elpakoltam, elmosogattam ,majd leültem a nappaliba tv-t nézni. Nem nagyon ment semmi jó sem. Egy darabig hallgattam a zenecsatornát, majd arra jutottam, hogy elmegyek várost nézni inkább. Felmentem a szobámba, letusoltam, felöltöztem, becsuktam a házat, majd elindultam valamerre. Hosszas gyaloglás után, elértem egy parkhoz. Mindenütt szerelmespárok voltak, meg játszó gyerekek, vagy kutyával játszó emberek. Leültem az egyik padra és néztem a tájat.
Közben gondolkoztam is pár dolgon. El sem hittem, hogy itt ülök Los Angeles-ben a parkban egy padon és a legjobb barátnőmhöz elengedtek egyedül. Meg még hasonló pár dolgon agyaltam. Lassan kezdett sötétedni. Észre sem vettem ebben a nagy gondolkozásban. Visszaindultam a házunkhoz, remélve, hogy hazatalálok és nem tévedek el.  Persze amilyen a szerencsém, eltévedtem. Mentem egy darabig, majd megláttam két fiút. odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! Nem tudnátok nekem segíteni? - kérdeztem tőlük
- Szia! - köszöntek  Mond mibe kell? - kérdezte az egyikőjük.
- Még új vagyok itt és nem tudom merre kell haza mennem. - mondtam
- Mi az utca neve? - kérdezte az előbbi srác
Egy kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott a címe.
- Bandini Blvd 32.- mondtam meg neki
- Oké gyere hazakísérlek. - mondta nekem a srác  Egyébként Ryen vagyok. - mutatkozott be a fiú
- Én meg Rosabell. - mutatkoztam be neki
Egy darabig csak mentünk egymás mellett, majd elkezdtünk ismerkedni. Elmeséltem neki,hogy hogyan kerülök ide ebbe a nagy városba. Azután mesélt ő is magáról, elég sok mindent. Olyan 20 percet sétálhattunk csak, mert megérkeztünk a házunkhoz. Megismertem Lizzy kocsiját. Biztos kapok a fejemre majd.
- Hát azt hiszem megérkeztünk. - mondtam Ryen-ek a kapu előtt  Köszönök szépen mindent! Ha te nem lettél volna, akkor nem tudom hogyan találtam volna haza. - hálálkodtam neki
- Igazán nincs mit köszönnöd! Szívesen tettem. Innen amúgy sem lakom messze. Ha gondolod, itt a telefon számom. Ha beszélgetni támad kedved, nyugodtan hívj csak fel. - mondta mosolyogva, majd átnyújtott egy kis papírdarabot
- Jó ígérem hívni foglak! - mondtam neki mosolyogva és elvettem tőle a kis papírkát  Akkor én megyek is. A barátnőm biztosan már keres. Még egyszer köszönök mindent. Szia! Jó éjszakát! - köszöntem el tőle, majd bementem a házba.
Beérve a házba, Lizzy rögtön letámadott, hogy merre voltam ilyen sokáig és a telefonomat miért nem kell vinni magammal. Megnyugtattam, hogy nem esett semmi bajom sem és szerencsémre Ryen elkísért idáig. Megvacsoráztunk, majd mind a ketten felmentünk a szobánkba aludni. Ugyanis elfáradtam ma, az utazásba is és ebbe a bolyongásba is.

Sziasztok!

Sziasztok! 

Az előző történetemet töröltem, mert egy újba kezdek. Ezt a történetet, az egyik barátnőmmel fogom írni. 

Két lány és az One Direction fiú banda kalandjairól fog szólni. Remélem ,hogy tetszeni fog mindenkinek a történet. Az első rész,Szombatra várható. Kérek mindenkit, hogy ha várjátok az első részt, írjatok valamit komiba. Köszönöm! Puszi, Lena